Szédít? élmény az utazás; és ha nem csak úgy a világban utazunk mindenfelé, hanem a saját világunkat járjuk körbe, akkor méginkább szédít?, egyfajta zuhanás talán az eladdig föl nem sejl? identitásunk felé.
?Hangok támadnak, keverednek, halnak el...? ebben a kávéházi univerzumban, ám e fölött a lárma fölött nincs hatalma a halálnak, mert mindig lesz egy író, ki regénnyé formálja. Trieszt, San Marco kávéház: a legkülönfélébb alakok ülnek az asztaloknál, diskurálnak, újságot olvasnak, dohányoznak, és valaki egyszerre csak írni kezd. Esetleg eszébe jut, hogy megmártózhatna az Adriában, vagy kezével csak megérintené a lagúna sekély és langyos vizét, vagy a Domb felé mehetne, vagy akár csak át a Sacro Cuore templomba. ?Annak, aki szeretné megmozgatni a lábát, és gyorsan körbejárná a világot, épp jó helyen van a San Marco. Központi fekvés?...?
A mifelénk is (például Duna cím? m?vével) híressé lett olasz író, Claudio Magris megy így világgá, csak a lehet? legalaposabb módszerességgel járja körbe meg körbe, oda meg vissza egy ember életének vidékét, regényének tájait -, így lesz könyve a vidék regénye, egy mikrokozmosz szinte lexikálisan pontos szemrevételezése és meghatározása. Úgy t?nik, mintha legkönnyebben arról lennénk hajlamosak megfeledkezni, ami legközvetlenebbül vesz körül bennünket. Melyek is azok a dolgok, amelyek alapjaiban mindannyiunkat meghatároznak, ha nem a CNN, és nem a Cosmopolitan vagy a világháló az? Ezek azok a ?kisvilágok?, amelyeket Claudio Magris sorol; és ezekr?l annyi anekdotát, legendát s valós történetet tud (tudnak azok az emberek, kikkel útja során találkozik), hogy tízezer könyv kitelne bel?lük.
Az utazás - írja - reménytelen gerillaharc a feledés ellen.
Kultúrák és történelmek között utazik, holott csak sz?kebb hazáját, a lagúna vidékét járja, Friuli, Torino és a Karszt környékét; utazásai során beszélget és hallgat és figyel és gondolkodik, s a gondolatait figyeli, azaz mondatokat ír le. Szépeket.    
Megdöbbent?, nagyon bátor és csodálatos m?. Rendkívül lassan olvasandó, hogy minden elemi részecskéjét látni, érezni tudjuk. Mert elképeszt? gyorsasággal váltakoznak benne az izgalmasabbnál izgalmasabb, érdekesebbnél érdekesebb alakok, az önálló képek, jellem- s történésvázlatok, pillanatnyi jelenések, bölcsességek.
A Kisvilágok olvasása közben azzal a meglep? felfedezéssel leszünk gazdagabbak, hogy e rendkívül intenzív szemlél?dések  alatt (amelyek maguk is mikrokozmoszok) nem az idegenség és annak megismerése annyira vonzó, hanem épp ellenkez?leg, a magunk akarása, a magunkra ismerés felkínált lehet?sége.
 

Claudio Magris: Kisvilágok
Európa Könyvkiadó
Bp., 2oo2
Fordította: Barna Imre és Szirti Bea

Kapcsolódó linkek:

www.loc.gov/loc/lcib/9912/magris.html

www.alice.it/news/interv/magris.htm

www.literaturhaus.at/buch/fachbuch/rez/cmagris

http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre36/konrad.htm
www.europakiado.hu