Bernát András másfajta látásmódra készteti a szemlél?d?t, mint a szokásos tárlatokon. A belép? els? pillantásra azt hiheti: ezek a monokróm képek ugyan rendkívül szép szín?ek (számomra például varázsosak a kékek és a zöldek, minden bizonnyal azért, mert a tenger sokszín?ségére emlékeztetnek), de mi lehet "mögöttük"? Aztán, ahogy az ember megáll egy-egy kép el?tt, ha csak két-három lépést tesz is, azonnal észlelheti, amint életre kel a festmény.

Bernát András alumíniumport kever a festékbe, s így a hullámzó, dinamikus felületei fénnyel telítettek lesznek. De nem valami fémes-ezüstös csillogás, hanem bels? ragyogás jellemz? rájuk. Mert nem a festékbe kevert fémportól van fény a monokróm képeken, hanem attól, ahogy a fény éppen rávetül a festményekre, s kiemeli a lendületes hullámmozgás egy-egy részletét. Ezért fontos, hogy jó id?szakban nyílik meg a képeib?l rendezett kiállítás.

A fényt?l ugyanis a képek elmozdulnak, élni kezdenek. Legalábbis amint csak kicsit is más szögb?l szemléljük a képeket, már nem ugyanazt látjuk, mint néhány másodperccel korábban. Ez pedig hihetetlen játékosságra ad lehet?séget - nemcsak a fest?, hanem a látogató számára is, aki igazán belefeledkezhet a látványba. Itt nincs "történetmesélés", nincsenek események, figurák. Tulajdonképpen nem is mesélhet? el, amit látunk, ami megtörténhet, az bennünk születhet meg. Ha megpróbálunk e monokróm világ mögé látni, er?teljesen képesek megérinteni minket ezek az egyszer?ségükben is színpompás, táguló ter?, dinamikus festmények.

Bernát András kiállítása a K. Bazovszky Házban tekinthet? meg április 18-áig (Budapest, VIII. kerület, Horánszky utca 13., II. em. 19.)

www.bazovszky.hu