David Alan Harvey fotója

Ön mit válaszolna arra a kérdésre, hogy mi a fotós egyik legf?bb eszköze? A fény? Természetesen. És még? A jó szem? Az objektív? Persze. A kamera, a film? Ezek is, de mi még? Az ?szinte mosoly. Ezt a mottónak is beill? tippet olvashatjuk már a könyv elején, egy olyan kép mellett, amelyen a fotós arca látszik, miközben a gondolataiban már létez? képet szeretné filmre rögzíteni. Mondhatnánk, hogy ? persze profi. Mondjuk is. De mosolyogni már valószín?leg amat?r korában is tudott - ha másért nem, hát az elszúrt képei láttán. Különben hogy lenne ma ? az egyik legjobb? Ebb?l is látszik, hogy a fényképezés képességeinkt?l is függ. Nem utolsó sorban anyagi képességeinkt?l. De ez a könyv nem a ?Hogyan legyünk nagyon gyorsan milliomosok?? típusú sorozat újabb kötete. Viszont ad tippet arra, miként érjük el, hogy netán der?t árasztó vonásaink ne az elrontott képek láttán fagyjanak arcunkra, hanem éppen a jól sikerült fotóink oldják mosollyá feszült arcizmainkat. Ezen tippek és trükkök ismertetésével lapról lapra oszlik el a jó fénykép készítésének misztikuma. A National Geographic kit?n? fotográfusai is bef?zték egyszer az els? tekercs filmet. Nekik is volt ?pont akkor?. Pont akkor jött egy felh?, pont akkor suhant el a versenycsiga, amikor a legjobb lehetett volna a kép.

Sam Able felvétele

A kötet éppen azzal magaslik ki szép számmal megjelen? társai közül, hogy nemcsak alapos, mégis könnyen érthet? és elsajátítható ismeretet ad filmr?l, formátumokról, fénymérésr?l, gépekr?l, objektívekr?l, sz?r?kr?l, kompozícióról, a digitális rögzítésr?l és feldolgozásról, hanem be is mutatja a világ legjobb fotográfusainak a szemléletét, mintákat, megközelítési módokat is tálal, rengeteg fotóval. Így több kép lehet pont akkor, pont jó. Éppen azt mutatja meg: lehetséges jó képet készíteni, ezt meg lehet tanulni, akár ebb?l a könyvb?l is. Egy valamit nem lehet: a tehetséget megtanulni. Lehet és érdemes viszont ezen minták, gondolatok alapján saját érzéseink, gondolataink kifejezésére törekednünk, eszközként használva a jó kép készítéséhez megszerezhet? és elsajátított ismereteket. Kezd?ként nem kell persze arra gondolnunk, hogy garantáltan azonnal NG-címlapfotót fogunk készíteni, de lehet, hogy kevesebb nagymama fejéb?l n? majd ki a filodendron, vagy a nagypapáéból az állólámpa a gyémántlakodalomról készített képeken. És gyermekünk feje is rajta lesz azon a fotón, amelyr?l csak mi tudjuk, hogy ? az, amint elfújja a szülinapi gyertyákat.

A ?haladók? számára - a már említett szemlélet bemutatása mellett - azért is ajánlott irodalom a Tippek és trükkök, mert albumként is forgatható. ?k már, hogy stílusosan képzavarral éljek, a képekb?l lekagylózhatják a finomságokat - már amire van szemük. Igaz, ez az igényes kezd? lehet?sége is. A témakörök összegzései ebben is segítenek. A kötet olyan szerz?k munkája, akik nem csak ?tanítják?, hanem kimagasló színvonalon m?velik is a fotografálás különböz? ágait. Az egymásra épül?, jól tagolt fejezetekb?l, összefoglalókból álló, kit?n? fordítású szöveg a képekkel egyenrangú. A könyvben találunk témába vágó folyóirat, könyv- és weblapjegyzéket, valamint kislexikont és szürkelapként használható felületet.

A Fotóiskola szakkönyvnek látszó, ekként újra és újra olvasandó munka. Emellett az egyes fejezetekb?l, valamint a fotográfusok hitvallásaiból (szöveg és kép) összeáll egy nagyobb egység. Nem a két borító közti papírlap mennyiségére gondolok. Sokkal inkább az emberi megjelenítésére. Lehet-e ennél többet várni egy ?szakkönyvt?l?? Mondhatnánk, hogy egy NG-kiadványban ennek magától értet?d?nek kell lennie. Természetesen!? Éppen ezért nem lehet eléggé nagyra becsülni.

Egy fontos tennivalónk még lesz a könyv olvasása közben és után: gyakorolni a fényképezést. Anélkül nem megy. Ha eleget gyakorolunk, akkor pedig mosolyogni fogunk, vagy ezért, vagy azért. E nélkül meg nem érdemes.

Mindezt nyolc tekercs film áráért.

Robert Caputo, Peter K. Burian: Fotóiskola, Tippek és trükkök (Geographia Kiadó, a National Geographic Society könyveinek magyarországi kiadója, 352 old., 4500 forint)