Egészen 50-ig teljes mértékben Bartók volt a példaképem - vallotta Ligeti György. Az erdélyi Dics?szentmártonban született 1923. május 28-án, zeneszerz?i tanulmányait Kolozsvárott Farkas Ferencnél kezdte. Majd átjött Budapestre és a Zeneakadémián diplomázott, azután itt kezdett tanítani. Az 1956-os forradalom után emigrált, nem könny? szívvel: nagyon mélyen belegyökereztem a magyar kultúrába és nyelvbe - mondotta. A hontalanság, a világ zavarodottsága, az új m?vészet értékválsága metaforikusan jelenik meg máig egyetlen operájában, a Le Grand Macabre-ban, amelynek ?sbemutatóját 1978-ban a stockholmi Királyi Operában tartották.

Ha szomjazunk, akkor mi élünk - éneklik a Macabre szerepl?i. Szomjaztuk a találkozást a m?vel, amely húsz év késéssel, 1978-ban érkezett meg Magyarországra. A haláltánc zenés vízióját 1998-ban a Budapesti ?szi Fesztiválon mutatta be - Kovalik Balázs fordításában és rendezésében - a Magyar Állami Operaház, a Thália Színházban. A premierre eljött Ligeti is, s ha egészsége engedi, nyáron ismét találkozhat az érdekl?d? közönség a zeneszerz?vel. A Földvári Napok összm?vészeti fesztivál programjának középpontjában ugyanis idén Ligeti életm?ve áll. Az akkreditált zenetanári továbbképzésnek is min?sül? eseménysorozaton a délel?tti el?adások, elemzések, demonstrációk után esténként koncertek várják a nagyérdem?t.

Ligeti zsákutcának nevezte operáját abban az értelemben, hogy a szürreális Ghelderode szövegre írt, változatos stílusú, az el?adóm?vésznek nagy szabadságot kínáló, de t?le óriási felel?sséget  kívánó posztmodern zenei irányból szerinte nem vezet tovább út. Valóban, a hangszeres m?vekb?l más Ligeti ismerhet? meg. Erre alkalom nyílik a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, március 26-án a Magyar Tudományos Akadémia Roosevelt téri dísztermében. Pierre-Laurent Aimard francia zongoram?vész Ligeti össze zongoraet?djét szólaltatja meg, köztük azt a kett?t is, amelyet a zeneszerz? neki ajánlott.