Az Evita és a Moulin Rouge után ismét valódi musical került filmszalagra. Zenés-táncos játékot sokféleképpen lehet vászonra álmodni. Az egyik lehet?ség a hangosfilm készítés kezdete óta elfogadott gyakorlat: színházi el?adáson vagy színházzá alakított stúdióban rögzíteni nagyjából egy az egyben a m?vet, tulajdonképpen ez történt a Heged?s a háztet?n filmváltozatával.

A másik: egy zenés darab átdolgozása filmre, maximálisan figyelembe véve mindkét m?faj kritériumait. Ebben az egyik kit?n? példa Milos Forman Hairje. Rob Marshall koreográfus, aki rendez?ként is jegyzi a Chicagót, azt a bravúrt "követte el" - mint mondja: sokat is dolgozott rajta -, hogy a színházat valósággá tágította. A néz? tehát egyszerre élvezi a történet stilizáltságát, álomvilágát és realitását.

A vérszegény színm?, amelyen a Chicago librettója alapul, majdnem igaz történet, egy b?nügyi riporter sztorija. Nagyon leegyszer?sítve: az 1920-as években az emancipációs offenzívában jól haladó hölgyek fegyverrel intézték el a családi vitákat, a puskák és pisztolyok városában. (Volt magyar példa is, igaz, itt arzénnel dolgoztak az asszonyok, az egyik alföldi faluban er?sen megn?tt a férfihalandóság.) A szenzációhajhász sajtómunkások pedig h?stetté, társadalmi küzdelemmé transzformálták a kriminális eseteket.

Ezt az alaptörténetet dolgozta föl az összeszokott szerz?páros, John Kander és Fred Ebb, akiknek nem sokkal el?bb hozott komoly sikert a Kabaré színpadon, majd Liza Minellivel a f?szerepben filmen. A Chicago színpadi diadalában a Broadway-n egy harmadik alkotó is osztozott, Bob Fosse koreográfus. A produkciót 1996-ban felújították, az igazságszolgáltatásban tetten érhet? korrupciós motívumokat még meger?sítették, a bulvársajtó gátlástalan voltát szintén.

Már a rendszerváltás el?tt m?sorára t?zte a Chicagót F?városi Operettszínház, Galambos Erzsivel és Felföldi Anikóval a n?i f?szerepekben, az el?adásnak - nyilván a bemutathatóság érdekében - volt némi antikapitalista jellege. A Nagymez? utcainál nyersebb és hitelesebb változatot játszott a szolnoki társulat. S ahogy a színm?vészeti f?iskolán újra meg újra lecke, azaz vizsgadarab a Chicago, a hazai színházak a siker reményében veszik el? id?r?l id?re a musicalt.

József Attila Színház néhány évvel ezel?tti bemutatója csupán azért maradt emlékezetes, mert abban Galambos Erzsi is játszott, azonban sem Roxie-t, sem Velmát nem alakította, hanem Morton mamaként egy tolókocsiból osztogatta utasításait. 2001-ben a Madách Színház premierjét fokozott várakozás el?zte meg, Roxie Hart szerepében Malek Andrea tért volna vissza Bécsb?l a hazai musicalszínpadokra. A feltételes mód maradt.

A Broadway-repríz idején már két éve a Miramax Films birtokában volt a megfilmesítés joga. A forgalmazó (UIP-Dunafilm) közlését azért véljük szükségesnek közölni, mert a Chicago minden kockájáról sugárzik, hogy fantasztikus mennyiség? és min?ség? munkát fektettek a produkcióba. Izzadtságszagról persze szó sincs, bár a tempó szédít?. Javaslom megfogadni kollégan?m javaslatát, hogy a musical szakos színi tanoncok kollektív mozilátogatását szervezze meg oktatási intézményük. Hozzáteszem: az opera-szakosoknak is épülésükre válna a film.

A Chicago h?sn?je a filmen Roxie Hart, a nagyravágyás és a határtalan butaság megtestesít?je. Renée Zellweger alakításában ráismerhetünk kortársainkra, azokra a lányokra, asszonyokra, akiket jobbára ösztönük és nem az eszük vezérel, így ebben a macsó világban mégis többször nyernek, mint veszítenek. Zellweger pompásan táncol és énekel, mint mindegyik szerepl?, nem hiába tartott a szerepl?válogatás és az el?készület olyan sokáig.

Queen Latifah-ról (Morton mama) pedig meg nem mondaná a tájékozatlan mozinéz?, hogy egy rapénekesn?t lát, olyan hiteles színészi eszközökkel dolgozik. A kifinomult színészek viszont, els?sorban Catherine Zeta-Jones (Velma Kelly), a Billy Flynnt játszó Richard Gere, vagy az Amos Hartot megformáló John C. Reilly profi musicaljátékosként t?nnek föl a vásznon.

A zenei anyag min?sége kifogástalan, a film angol nyelv?, ahogy kell. A feliratok készít?i sajnos vegyítették a magyar él?, színpadi változat - a prozódia miatt megalkuvásokra kénytelen - szövegét a librettó nyersfordításával. Ám a feliratokra nem szükséges, s?t jobb nem figyelni.

www.uipduna.hu