Robert Doisneau

Párizs külvárosában, Gentillyben született és dolgozott élete végéig. Bár a háború után néhány évig a Paris Vogue-nak készített divat és társasági fotókat, és végigfényképezte a háború utáni m?vészeti elitet, igazából megmaradt a külvárosok és az egyszer? emberek fotográfusának. Litográfusnak tanult, azonban nem sokkal az iskola elvégzése el?tt átváltott az alkalmazott fotográfiára.

Bisztró az Arcueil-ön, 1945

Rövid ideig egy gyógyszercég, majd a Renault gyár számára készített reklámfotókat. Szabadúszóként kezdett dolgozni 1939-ban, a háború el?tt képeslapokat és reklámfotókat csinált, a háború alatt ellenállóként harcolt és vésnöki tudását felhasználva, okmányokat hamisított. Végigfényképezte Párizs megszállását, majd felszabadítását, egy rövid kitér? után a Rapho ügynökség fotográfusa lett, a Life és más nevesebb magazinok számára fotózott.

Brassaihoz hasonlóan nagy élvezettel m?velte az "utcai fotográfiát", a nappali és az éjszakai párizsi flaszter, a bisztrók népének világa kiapadhatatlan ihletforrásnak bizonyult számára is. Az arceuil-i bisztró, a gentilly-i bicikliverseny, vagy egy utcai görkorcsolyaverseny közönsége olyan zsánerképekre ihlették, melyekb?l a háború után magára találó kisvárosi Franciaország teljes kulturális térképe megrajzolható. A budapesti kiállításon látható m?vészportréin a hírességeket, Picasso-t, Braque-ot, Giacomettit is úgy ábrázolja, mintha az el?z? pillanatban még ott poharazott volna velük a sarki bisztróban.

Bár a színész-rendez? Jacques Tatit ábrázoló portréja éppen kivétel ez alól. A m?termi portré a Postás cím? film címszerepét játszó ügyefogyott levélhordót mutatja egy darabjaira szétesett bicikli artisztikusan elrendezett romjai között, arcán az ominózus Tati-vigyorral. Az egyszer? városlakókról, utcazenészekr?l, jósn?kr?l, koldusokról vagy a sarki posztos rend?rr?l készített képeit az id?tlenség és a humor furcsa keveréke vonja sajátos fénybe.

Megérne egy külön tanulmányt a Doisneau-fotókon szerepl? emberek, gyerekek, állatok nézése. Van egy képe, amelyen egy kutyát sétáltató férfit kapott lencsevégre, amint az egy utcai fest?t bámul, enyhén kicsavart pózban. A póráz vonalát követve vesszük csak észre, hogy a két férfit megles? fotográfust - s így bennünket, néz?ket is - is figyeli valaki. A címadó csókolózós képen pedig, ha jobban megnézi az ember, a háttér elmosódott figurái közül kiviláglik egy fiatal n? vágyakozó arca, amint a fényképez?gépet tartó fotográfus lencséjén keresztül ránk pillant. Vajon ?t ki csókolta meg aznap, és hogyan alakult a sorsa azóta?