Királyn? korona nélkül, udvartartókkal, hódolókkal. Igyekszik a könnyedség, a spontaneitás látszatát kelteni, valami mégis azt sugallja, hogy legbelül rémesen unja a hírnév kötelez? velejáróit: a m?mosolyokat, kézfogásokat, udvariassági formulákat, a protokollt. Tekintete, gondolatai másutt csaponganak, netán Chiara lányán, aki hamarosan második lányunokával ajándékozza meg vagy legújabb szerepén, Marie Bonapartén. A nálunk most a mozikba kerül? Muskétás cím? filmet "letudja" azzal, hogy a francia királyné szerepét idestova három éve formálta meg. "Epizodista vagyok csupán a filmben, amúgy is a kosztümös, történelmi film ritka színfolt a pályafutásomban." - jegyzi meg.

Miközben beszél, helyreutasít, egykori élettársa és jóbarátja, Marcello Mastroianni, valamint legkedvesebb férfipartnere, Gérard Depardieu szavai jutnak eszembe róla: Mastroianni porosz huszártisztnek "becézte" Deneuve-öt, Depardieu pedig "a férfinak, amilyen lenni szeretnék". Hogy fér meg ennyi garbói titokzatosság egy amazon lelkület? szépségben? Sokan és sokféleképpen próbálták már megfejteni a deneuve-i rejtélyt, sikertelenül. Tökéletes sminkkel, tökéletes megjelenéssel palástolt magány, különállás, függetlenség: a deneuve- i rejtély címszavakban.
A leghosszabb és leglátványosabb barátság Yves Saint-Laurent stilisztához, divatkirályhoz f?zte. Négyszemközti beszélgetésünk alkalmával a személyes jelleg? kérdést megel?zve sietve megjegyzi: "Néhány napig haboztam, hogy Yves-Saint Laurent ruháját vegyem fel szombat este az operabálon vagy Jean-Paul Gaultier-jét. Végül az utóbbi mellett döntöttem, amiben itt, Budapesten debütálok. Budapest, ahol másodszor járok, tele van melankolikus szépséggel, a hidak, a templomok, a háztet?k láttán ez az érzés kerít hatalmába. Szeretek bálozni, szeretek táncolni, különösen a bécsi kering?t szeretem. A valcer más korba, más életérzésbe repít, tele van nosztalgiával, romantikával.
Ezen a ponton megnyílik, arca megtelik mosollyal, der?vel.

Aztán szót váltunk életr?l, költészetr?l, merész szakmai választásokról, az id? és a szépség mulandóságáról. "A költészet mindenben jelen van: az id? múlásában, a váratlan helyzetekben, a szakmai választásaimban" - állítja. "Szeretek meglepetés szerezni magamnak és a közönségnek. Az ismert, bejárt utak helyett kockáztatni, felfedezni. Az én legnagyobb merészségem talán a függetlenségem, a szabadságom. Nem húzok demarkációs vonalat az úgynevezett m?vészfilmek vagy közönségfilmek között. Játszottam már alkoholistát, lelkileg sebzett lányt, leszbikus n?t, munkásasszonyt. Nem félek jobban az id? múlásától, az öregedést?l, mint bármelyik n?. Szerencsémre európai színészn? vagyok, európai érzelemvilággal, köt?désekkel, lelkülettel. Megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy világéletemben olyan rendez?kkel dolgoztam, akik szerepeket írtak nekem, akiknek a vágyában léteztem. Ezt tartom a színészi hivatás legnagyobb ajándékának."

Fotók: Csibi Szilvia