A f?iskola után el?ször a Holland Nemzeti Baletthez szerz?dött. Innen hívta meg egy ausztráliai turnéra Rudolf Nurejev - még id?ben találkoztak, az ünnepelt id?sebb pályatárs éppen tíz éve halt meg. Így A hattyúk tavát Nurejev koreográfiai "átiratában" is megtanulhatta és táncolta Rajmonda a Bajadér és a Csipkerózsika férfi f?szerepét. Belekóstolt a pezsg? londoni színházi életbe is, ott az English National Ballet m?vésze volt,  kitüntetett vendégként fogadták Bécsben, Münchenben, Berlinben, majd átkelt az óceánon: Santiago de Chilében dolgozott.

Három éve önállósította magát, elege lett abból, hogy a bécsiek túl bürokratikusan kezelték a szerz?dését, igényt tartottak rá, de nem gondoskodtak arról, hogy a m?vészi fejl?dése töretlen legyen. Csöndesen, udvariasan mondott búcsút.  Alig vált el a Saatsoper társulatától, máris visszahívták, mert a közönség, amely körülrajongta, a hagyományos újévi koncert táncszámaiban látni kívánta. Ma több helyen is állandó vendég: az els? és legfontosabb ezek közül - állítja - a  Magyar Állami Operaház, visszajár Bécsbe,  Moszkvába, a Bolsoj együtteséhez, els? számú vendégm?vésze a  Finn Nemzeti Balettnek, a Holland Nemzeti Balettnek és a Nápolyi Teatro di San Carlónak.

Eleinte félt, ma azonban már természetes létformája ez kevésbé kötött élet, így gálam?sorokon, fesztiválokon való fellépést is vállalhat. Kuopióban például ismét várják a nyári fesztiválra, március végén Rigában lép föl egy parádés nemzetközi sztárgálán, ?sszel Biarritzban táncol. Várja, hogy a jöv?re bemutatandó Mayerling cím? balettben bemutatkozzon Budapesten. A tragikus sorsú Rudolf trónörökös szerepe egyszer már karnyújtásnyira volt t?le, tervezték a bécsi betanulást, ez a produkció azonban anyagi okokból elmaradt. Most azt mondja, örül, hogy Magyarországon táncolhatja el?ször. Mikor? Még nem tudja. Az operaházi együttes vezet?i még nem döntöttek, nem is dönthettek a szereposztások sorrendjér?l, e kérdésben Debora MacMillennek, a koreográfus özvegyének és a brit stábnak is szava van. Mire ilyen szerény? - kérdeztük - hiszen talán az egyetlen magyar táncos, akit a betanítók jól ismernek, mert már táncolt Londonban és Bécsben is MacMillen koreográfiát, például a Manon Lescaut hadnagyát. "Nem kívánok el?jogokat élvezni - mondja. - Senkinek a cip?jében nem akarok kavics lenni." Ahányadik szereposztást bízzák rá, ahányadik el?adáson léphet színpadra, számára az a premier, azon lesznek ott a rajongói.

Lescaut-val rá is térhetünk az aktualitásra, a Macbethre, amelyben annyi romantikus herceg után egy gyilkost, egy negatív figurát alakít.  A Manonban táncolta ugyan a szerelmes Des Grieux lovagot is, de igazán a kalandor természet? Lescaut-ra büszke, mert a bécsi közönség és a kritika kiemelte, hogy egy mellékalakból f?szerepet formált. A karakteres figurák nagyon érdeklik, nemrég Tybaltként lépett föl itthon, aki ugyancsak nem egyértelm?en pozitív h?s, és Anyegin sem sorolható a balettszínpadok fehér-arany királyfiai közé. Viszont fontos állomás a pályáján, hiszen lehet?sége van a jellemépítésben egyéni vonásokat megrajzolni, egy gondolatot végigvinni, a minden emberben jelenlév? jót és rosszat egyaránt megmutatni.

A KFKI Kamarabalettnél találkozott a Macbeth koreográfusával, Sárközi Gyulával, az LGT táncképekbe tavaly állt be és nagyon élvezi ezt a másfajta dinamikus és modern mozgásformát. A Macbeth nem "sunshine story" - mondja, utalva súlyos drámai konfliktusra, arra hogy egy gyilkost, egy torzult személyiséget kell bemutatnia. Nem nevezi balettnek, s?t táncjátéknak sem a darabot, hanem musicalként határozza meg, igaz, a klasszikus tánc lépés-ugrás elemeivel dolgoznak. "Kihívás, új lehet?ség, vibrál a leveg?, lubickolok benne" - meséli.  Szerencsés alkat, a színpadon éli ki a valamennyiünkben lakó negatív indulatokat, de szelíd, kollégiális és jóhiszem?, úgy hiszi, hogy egy csalafinta óvodás is megenné reggelire.

Sugárzó személyiség a reflektorfényben, olyasvalaki, aki alkalmas lenne rá, hogy maga köré vonzzon másokat, hogy egy m?hely meghatározó figurája legyen. "Gondolkodom ilyesmir?l, hiszen mániákusan szeretem a színházat, a zenéset és a prózait egyformán. Bejártam a világot rengeteg fantasztikus, és sok gyatra dolgot láttam. Persze igyekeztem mindenben fölfedezni az értéket, azt az egy-két  pillanatot, amiért egy dolognak érdemes volt létrejönnie." Most még nem érzi, hogy fölkészült lenne, hogy egy együttes vezet?je, vagy akárcsak tanácsadója legyen, pedig az ismeretanyaga, a tapasztalata - szerintünk - megvolna. Szerényebb kereteket lát, kiválasztana néhány táncost a nemzetközi mez?nyb?l, és együtt indulnának valamilyen érdekes, számukra készített m?sorral turnéra. Lépésr?l-lépésre haladna, mint növendék korában. Biztos, hogy ebben a maga teremtette, virtuális iskolában is kit?n?vel végez majd. Szívesen kiállítanánk a bizonyítványát.