A könyörgés meghallgattatott. Idént?l ötmilliárdra, 2006-ig pedig tízmilliárdra növelik a filmszakma állami támogatását. S?t, kialakult az állami koncepció országos artmozi-hálózatra (ld. kapcsolódó írásunkat) és egyéb hiánycikkekre. Az ELTE M?vészetelméleti és Médiakutatási Intézete pedig rendez egy konferenciát Apokalipszis most - Filmtámogatás 2003 címmel. Minimum kíváncsi lesz ilyenkor az ember.

Nézem a tematikus felosztást, ahol úgy jönne egymás után a sok okosság, hogy 1. külföldi példák (lengyel, cseh, EU), 2. a lehetséges források (ORTT, MMKA meg egy kevés kulturális minisztériumi képviselet), 3. forgalmazói körkép, 4. produceri megnyilatkozások, stúdiók, s végül 5. a rendez?k, a valódi költekez?k álláspontja. Mindenki itt van tehát, ez jónak hangzik, meg érdekesnek. Ugyanakkor könnyen elronthatónak.

Az európai filmtámogatási rendszerekben jártas Kézdi-Kovács Zsolt rendez? két vendéget hívott maga mellé az els? blokkba, a lengyel és a cseh követségek képvisel?it - a nyilvánvaló történelmi hasonlóság, valamint a korlátozott EU támogatásokon kívüliség miatt (ott is van élet, ugye). A csehek csinos, kultúrügyekkel foglalkozó kolleginája fölolvas a cseh film történetér?l, valamint letesz egy 2001-es filmköltségvetési kivonatot három példányban, aztán itt meg is rekedünk. Nem kaptunk tájékoztatást, legfeljebb, hogy a helyzet náluk is rossz. Kösz.

A lengyelekt?l viszont sok mindent lehet megtudni: Lengyelországban egyre csökken az állami költségvetési szerepvállalás a filmgyártásban, viszont a magánszféra jelent?s összegeket pumpál bele: a Canal+ televíziós csatorna például évi 18 millió eurót fordít lengyel filmekre, de a befektet?k között vannak sörgyárak, lemezcégek és hatalmas összegek fölött diszponáló bankok is (minden negyedik lengyel film esetében). A legnagyobb támogatást azonban a lengyel köztévé nyújtja a maga évi 25 milliós ráfordításával, valamint a fiatal alkotóknak biztosított debütálási, bemutatkozási lehet?ségekkel. Szíve vérzik az embernek: az MTV azt mondta, magyar filmet f?m?sorid?ben nem vállalhatnak(!), "költségvetési" okok miatt. Akkor talán a Duna. (Márminthogy a Dunának menni?)

A következ? panel címe: Akik adják. A pénzt - vagyis az ORTT, az MMKA. Mindenki szem- és fültanúja lehet annak, ahogy a két szervezet egymást és önmagát is fényesre polírozza. MMKA: Az alapítvány h?skorszakot zárhat a filmtörvénnyel, hiszen a rendszerváltozás után sikerült átmenteni a filmszakmának szánt költségvetési támogatást, menedzselték az új alkotókat és a szakmából kikerül? régieket, felügyeletet láttak el. Nem minden alap nélkül való mondatok, de közhelyesek. Mint a megfogalmazott célkit?zések is. Több filmet, jobb színvonalon, jobb forgalmazással, tévéfilmgyártást, közönséget, önállóságot, hiszen a kilábalás és a precedensteremtés korszakában vagyunk, mondja Grunwalsky Ferenc, az MMKA nevében. "Nem a filmtörvényben, hanem az együttm?ködésben hiszek" - replikázik Ladvánszky György, az ORTT-t?l.

Az egyetemi el?adótermek vagy frissen hidegek (állítólag serkent), vagy fülledtek és elhasznált leveg?j?ek. A harmadik panel kezdetére (Akik bemutatják címmel) a konferencia helyszínére az utóbbi érvényes, és könnyen lehet, hogy elnyomná az ember agyát az oxigénhiány, ha meg nem élénkül a pódium. A blokk négy résztvev?je közül (MOKÉP, InterCom, Budapest Film, tv2) a legaktívabbnak Port Ferenc mutatkozik. Nyilván, mert a magyar filmek legjavát a Budapest Film forgalmazza, az InterCom a közönségfilm specialistája (a piac 60 százalékát uralja, egyetlen magyar filmet sem vállal), a MOKÉP felett pedig (piaci részesedését, és a bemutatott filmjeit tekintve) egy béka brekeg éppen.

Port egyb?l azzal nyit, hogy a magyar film 70 százaléka rossz, üzletképtelen, a forgalmazó esélyt ad, szívességet tesz azzal, hogy bemutatja ?ket, és milyen jó az is, hogy nálunk Magyarországon játékfilm nem maradt még dobozban, mert bemutatták mind. Ezt némileg alátámasztja Szíjj Judit, aki a tv2 kapcsolattartója a Mozgókép Közalapítvánnyal. Ez a kereskedelmi csatorna néhány alkalommal m?sorára t?zött a moziban jól futó magyar filmet (ld. A Napfény íze), állítólag kimutathatatlanul alacsony nézettséggel. Hát itt tartunk mi most. De lesz ötmilliárd mindjárt.

Meg polémia is. Gát György vitavezet? mellé kiültettek hat producert (Akik pályázzák panel), akik begorombították egymást, indult egy félig ?szinte vita a szakmáról, életszag lengte be a termet, az eddigi félig píár csevegések után kezd?dött volna valami - Port Ferenc nyomában sarjadt a bátorság (ha már itt vagyunk, mondjuk meg a frankót), aztán megfúlt a hangulat. Inkább szó volt a producer szakmai szerepér?l, énképér?l itthon és nyugaton, egy hangyabokányit az amat?r stúdiókról, a pályáztatások körüli közröhejr?l, valamint arról, hogy a támogatási struktúra egyáltalán nem veszi figyelembe a filmezés szabályait. Megint közhelyes és (kissé) ?szintétlen beszélgetés vitt el egy panelt, holott itt már teljes a kompetencia, végre vastagon a filmr?l, mint különböz? fázisokban készül? alkotásról lehetett volna értekezni, meg ezen fázisok finanszírozási kérdéseir?l. Filmtámogatásról, mechanizmusáról a filmszakmában. Elbuktuk, de majd ha jön az ötmilliárd...

Akkor mi lesz? Nem tudom, mondja Fliegauf Benedek a rendez?knek szervezett utolsó panelban. Öt óra elmúlt, nincs leveg?, de sötét van, a panel résztvev?i között pedig leküzdhetetlen felfogásbeli különbség. Két fiatal (Mundruczó Kornél, Fliegauf Benedek) és két régi motoros rendez? (Dárdai István, Lugossi László) ülnek egymás mellett és nem értik egymást. A jobbára szakmabeli közönséget mintha nyomasztaná a huszonévesek látványa, kellemetlenked? kérdésekkel piszkálják ?ket, mintha semmiképp sem volnának véleményalkotó, autonóm személyiségek, akinek közük lehetne a szakmához. Közben Dárdai majdnem elalszik a jobbszélen. Végül annyit tesz hozzá: "Egy értelmes szó nem hangzott ma el a kultúráról".

Ami ezen az eszmecserén kiderült, hogy van valami igazság a címében: Apokalipszis most. Mert könnyen lehet, hogy ha a készül? filmtörvény tisztán szakmai alapokon, alapos csapatmunkában készül el, akkor a filmszakma jelenlegi helyzetére nézve apokaliptikus következményekkel jár. Ez egyáltalán nem baj. A baj az, hogy világossá vált, a rendezvény meghívottjai csupán szerepeltek. Ha úgy tetszik, rágták a gittet. ?szinteségr?l szó sem volt, egyszer?, néhol frappáns klisék váltogatták egymást a különböz? blokkokban, néha magánsérelmek jöttek el?, személyes dühök.

A filmtámogatás jelenlegi anomáliáit azonban óvatosan elkerülte majdnem mindenki - a néha felhangzó "azt kéne, hogy..." pedig édeskevés. Durst György ("A törvényeket meg kell szegni, csak úgy lehet újakat létrehozni") és Muhi András ("Én csak fiatalokkal dolgozom. Kilenc filmmel neveztünk a szemlére, és nyolc díjat hoztunk el") producerek pedig úgy látszik, hiába kísérelték meg, nem tudtak valódi problémákról érdemben vitát generálni.
Ilyen mentalitáson pedig nemigen segít az ötmilliárd.