- A f?iskolai évek nagy tehertétele volt, hogy mindig id?s n?i szerepeket osztottak Önre. Most ugyanebbe a helyzetbe került, csak éppen Csomós Marival párban alakítják a darab nagynénikéit. Hogyan készült a szerepre?

- Gothár Péter azt kérte, ne is egy id?s n?t játsszak, hanem próbáljam magamat adni hetven-nyolcvan éves koromban. Ett?l persze csak begörcsölni tud az ember. Fogalmam sincs, milyen leszek, ha egyáltalán még leszek akkor. Aztán úgy pontosított, ne is arra koncentráljak, hogy én egy öregasszonyt alakítok. N? vagyok, aki így és így néz ki, ilyen a testtartása, a hangja, a bajusza. Megtaláltuk a különleges testtartást, bizonyos szögben felemelve tartom a kezem, úgy jövök–megyek a színpadon. Aztán elkészültek a jelmezek, kikísérleteztük a maszkot, a hangot. Szépen lassan összeadódott minden. 

- Segített vagy megtorpant az els? id?kben attól, hogy Csomós Marival játszik együtt?

- El?tte is dolgoztunk már együtt, ezért is választott Gothár kett?nket, mert tudja, hogy jól tudunk egymással dolgozni. Olyan megnyugtató volt látni az elején, hogy még ? sem tudja, mit fog csinálni. Közösen alakítottuk ki a karaktereket. ? lett a lágyabb, én a keményebb öregasszony. A két n? együtt egy egész. Ezért is örülök, hogy megosztva kaptuk a díjat.

- Az életben is Ön t?nik keményebbnek, ? lágyabbnak. Persze nehéz ilyen határozott kijelentéseket tenni, ha huszonkilenc éves koráig már ennyi karaktert játszott.

- Valószín?leg ez igaz, bár egészen más hangot használok a darabban. Lekeményítek garatba vagy hátracsúsztatom orrba vagy torokba a hangot. Szinte észrevétlenül alakult ki az egész. Nem tudom elcsípni a próbafolyamatnak azt az id?pontját, amikor meglett a szerep.

Jelenet Csehov:Ványa bácsi cím? darabjából

- A Ványa bácsi Szonya szerepét érezte eddig a leginkább magáénak, Csehov világát, az orosz lelket. Azért ez sem teljesen más világ.

- Ez is zárt közeg. Innen is elvágyódnak az emberek, ugyanúgy, ahogy Csehov szerepl?i. Ott ki Moszkvába, ki egy férfi után. Meg akarnak felelni annak a világnak, ahol élnek, mégis mindenki máshol szeretne lenni. A két öregasszony el már nem vágyódik, ?k a nevelt fiuk, a kripli után vágyódnak. Arról szól az életük, hogy ?t várják. Állandóan Billy a téma, hol lehet, mit csinálhat éppen. Nekik majdnem addig tart az életük, amíg ez a gyerek él. Ülnek egy boltban, ahová senki nem jár vásárolni.

- Érdekes, hogy a Súgó harminc év alatti legjobb színészn?nek járó díját éppen ilyen szerepre kapta meg.

- Van egy kis csavar az egészben. De már a díj el?tt a közönség is ránk szavazott. Tömve volt a színház, ha az utcán felismernek, külön gratulálnak ehhez a szerephez.

- Van szerepálma? 

- Valamilyen zenés darabban szeretnék játszani. Az Anconai szerelmeseket játsszuk még ebben az évadban, de hamarosan kifut. Lesz még egy bemutatónk, a Bástya sétány 77, de még nem tudom, mi lesz abban a szerepem. Arra vágyom, hogy egy kicsit intenzívebben megmozgassam magam.

- A pályája töretlen sikertörténet, noha rendhagyó módon f?iskolás korában szült. Csak kívülr?l látszik ennyire töretlennek?

- Nem tudom, töretlen-e, de jó irányban vagyok, azt hiszem. Persze az embernek minden évben el?jön a dilemmája. Elveszti az önbizalmát, hogy jó-e, amit csinál. Vajon tényleg ez a dolga az életben? Jó helyen van? Minden augusztusban rám tör, hogy el tudom-e majd játszani ugyanazokat a szerepeket, amelyek az el?z? évadban mentek. Persze mikor felveszem a jelmezt és kimegyek a közönség elé, minden visszajön. 

- Mennyire meghatározó Önnek a színház? Tudna-e inkább filmszínész lenni?

- Bár szeretek filmezni, csakis filmszínész nem tudnék lenni. De ilyen nincs is Magyarországon. Annyi film nem készül, f?leg idén. De sokban különbözik is a film és a színház. Az egyik hétt?l tízig tart, és másfajta koncentrációt igényel. Ott kell megszülni egy dolgot, egyetlen lehet?sége van egy este az embernek. A filmet jelenetenként vesszük fel, és azokat meg lehet ismételni. Nagyon sok minden nem is rajtam múlik, hanem az operat?rön, a rendez?n, a helyzeteken. Egy filmben a színész hatvan százalékig tud felel?séget vállalni a dolgokért. A színházban is sok technikával dolgozunk, amelyek ha nem m?ködnek, elúszik minden. De amikor a rendez? elvágta a köldökzsinórt, amikor valami már megszületett, azért az ránk van bízva. 

- Van színész példaképe?

- Udvaros Dorottya eddig mindenben tetszett. Nevezhetjük példaképnek, nevezhetjük másnak is. De lehetne Csomós Mari, Kováts Adél, Kulka Jani...

Jelenet Hauptmann:Patkányok cím? darabjából

- A Radnóti Színház képes m?helyként m?ködni a f?városban?

- Szerintem az egyetlen tipikus m?hely itt Schilling Árpád Krétakör Színháza. Ott ahhoz hasonló m?helymunka van, amit még a f?iskolán volt alkalmunk kipróbálni. Együtt élnek, hogy állandóan csak a színházról szóljon az életük. A pécsi színházi fesztiválon láttam egy el?adásukat. Oda kell is az, hogy az el?adás el?tt koncentrációs gyakorlatokat végezzenek. Erre nincs mód a Radnótiban, de talán más színházban sem. Itt mindenkinek megvan a magánélete, nincs arra id?nk, hogy délután négyre bemenjünk a színházba, és együtt éljünk hétig, aztán tízig, tizenkett?ig. Vidéken vannak még ilyen m?helymunkák, ahol tényleg leginkább a színházról szól a színészek élete.

- Hiányzik Önnek a m?helymunka?

- Én a f?iskolai nagy bulikból is mindig megszöktem. Mentem haza Debrecenbe. A próbákon persze mindig ott voltam, de több nem fért már bele az életembe. Lehet, hogy egy-egy id?szakra kipróbálnám. A Bástya sétány 77 koprodukcióban készül most a soproniakkal, ott kell lennem egyszer tíz napot, aztán havonta négyet. De nem tudom, hogyan oldom meg, hova teszem addig a gyerekem.

- Mennyire határozza meg a gyereke az Ön életét?

- Teljesen beosztja. De azt hiszem, ez nekem kell is. 

-----------------------------------------------------------------------------

Schell Judit a legjobb harminc év alatti n?i színész Súgó-díját kapta meg a Pécsi Országos Színházi Találkozón.