Rétegeltlemez-szék

Alvar Aalto

Igen különleges témával lepi meg olvasóit Bojár Iván András m?vészettörténész a lap els? oldalain. Alvar Aalto avantgardizmusa cím? írásában a szerz? ugyanis az 1976-ban elhunyt finn építész élettörténetét dolgozza fel, bemutatva olyan nagyszer? épületeket, mint a paimioi szanatórium, vagy a muuratsalói téglaház, melyek Aalto remekm?vei közé tartoznak. A hétköznapi, építészetben kevésbé jártas olvasó számára kuriózumként hathat az a tény, hogy Aalto, a finn kultúra els? számú jelképe a bels?építészeti rendszereket és a bútorgyártást is forradalmasította, s?t az ? nevéhez f?z?dik a ma már mindennapos használati tárgyaink egyike, a g?zölt rétegeltlemez-szék.

Hasonlóan érdekes témával foglalkozik a lap hasábjain Veres András irodalomtörténész, aki egy máig sokat vitatott, s inkább literátus emberként nyilvántartott íróról, Déry Tiborról közöl tanulmányt. Veres ebben a munkában Déry egyik m?vének, az Ítélet nincsnek a mai megítélését próbálja összefoglalni, olyan szerz?k munkájára hivatkozva, mint Lukács György, Fehér Ferenc és Almási Miklós. A 2002. december 6-án megrendezett Déry-konferencián már elhangzott szövegb?l kiderül, hogy szerz?je különösen nagy figyelmet fordít Déry és Kassák kapcsolatára, talán ezért is tartja Veres az Ítélet nincs c. könyv egyik legszebb és legmegrendít?bb részének a Kassák által 1954-ben Déryhez írott, és itt publikált levelét.

Jordán Tamás

"Soha nem akartam színházigazgató lenni" - mondja Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, a lap következ? oldalain. A nemrégiben megválasztott direktort Bóta Gábor faggatta tervekr?l, "színházcsinálásról", az új szellemiségr?l és magáról az épületr?l. "Olyan szellemiséget akarok bevinni a falak közé, ami mindenre kiterjed, nemcsak a színészekre, hanem a m?szakra és az irodában dolgozókra is... érzek ambíciót, er?t, tehetséget arra,... hogy összekovácsoljak egy színházat" - véli Jordán. A sok tervet és ötletet megvalósítani kívánó igazgató - elmondása szerint - bosszúsan fogadja a rengeteg kétked? hangot: "A kutyafáját, miért nem tudom azt megértetni, elfogadtatni, hogy itt valami új dolog születik. Valami, ami a jöv?ben jön létre, aminek nincs el?zménye."

Az interjúból megtudhatjuk, hogy Jordán a társulatépítést, a "színházcsinálást" nem egyik napról a másikra megvalósítható folyamatnak érzi, és szerinte: "a színházcsinálás abból is áll, hogyan köszön az ember reggel, kivel iszik meg egy kávét, mikor "szól oda" egy jó szót, mikor ül be a próbára és mond valamit." A jöv?re nézve nagyon optimistán, bizakodóan fogalmaz Jordán Tamás: "Három év múlva már nem a prérire kell kijönni, hanem mindenféle események vonzzák majd a látogatókat... szezononként lesz hat-hét-nyolc bemutató, egyik jobb, mint a másik... A Nemzeti Színház tele lesz élettel".

Az említett cikkeken kívül ebben a számban cigányainkról és jogaikról, továbbá a valóságshowk haló világáról is olvashat az igényes kritikára vágyó olvasó, s?t az írásokon túl a grafikát kedvel?k és ért?k is megtalálhatják a maguk kis csemegéjüket Fábián Áron rajzkölteményeiben.