Ezúttal a József Attila Színház vezet?sége és Darvas Iván járult hozzá a teátrum 80 f?s stúdiójában ahhoz, hogy elinduljon egy társadalmi katarzis. Tegyük gyorsan hozzá: az igazgató, Léner Péter nem a Nobel-díj hatására, hanem már 2002 tavaszán elhatározta, hogy fölveszi a mostani évad bemutatói közé a Sorstalanságot, s amint mondja: a Nobel-díj csak segítséget nyújt, hogy sokkal többen érdekl?djenek ezen felolvasás iránt. Léner Péter úgy vélte, ahogy Kertész Imre maga is gyakran hangoztatta a legutóbbi hónapokban: Magyarországon elmaradt a múlt több fontos korszakának a feldolgozása, a társadalom nem nézett szembe például a holokauszttal sem, márpedig aki nem ismeri, nem gondolja át a múltját, az nem képes feldolgozni a jelenét sem. Léner Péter csaknem egy évvel ezel?tt úgy gondolta: mintha az id? megérett volna arra, hogy az ország lakói olyan témákról kezdjenek beszélni, amelyek elmaradtak, s ehhez a József Attila Színház is szeretne a maga módján hozzájárulni. Az csak szerencsés plusz, hogy erre az önvizsgálatra a Sorstalanság ma sokkal alkalmasabb, mert a Nobel-díj természetesen tömegek figyelmét irányította Kertész Imre életm?vére.

Kertész Imre és Morcsányi Géza (fotó: Dobó László)

Az el?adást hárman hozták létre: Horgas Péter, Léner Péter és Morcsányi Géza, aki nemcsak kit?n? színházi dramaturg, hanem a Kertész-életm?vet gondozó Magvet? Könyvkiadó igazgatója is. Léner Péter kezdte a munkát, ? ugyanis mindent ceruzával a kezében olvas, fontos részeket megjelöl, kiemel, aláhúz. Ebb?l indultak ki, amikor elkezdték húzni-gyúrni a rendkívül s?r?, egységes stílusú, feszesen megírt regényt. Aztán odaadták Szokolay Brigittának, a színház dramaturgjának, hogy szerkessze meg ezt a változatot. Csakhogy utána jött Darvas Iván, akit Kertész Imrével együtt választottak ki erre a felolvasásra, s hozta azon részeket, amelyeket ? tartott fontosnak. Majd Kertész Imre következett, aki közölte: csináljanak, amit akarnak...Csak egyet kért: minél több összefügg? rész legyen a körülbelül másfél órás felolvasásban.

Most pedig ott ül Darvas Iván a lecsupaszított, sz?k térben, ül egy asztalnál, kis pohár víz társaságában, s olvas. Nem lakja be intenzíven a teret, nem nyargalássza körbe a színpadot, nem rajzol észbontó tempóban és bámulatos ügyességgel, nem elevenít meg ? maga egyszerre több figurát, mint tette azt legendás egyszemélyes, parádés estjén, Gogol Egy ?rült naplója cím? el?adásán. Itt csak ül, olvas, s jól érzékelhet?en szándéka is volt, hogy mell?zzön minden teatralitást. Itt magának a szövegnek kell hatnia. Meg Darvas Ivánnak, akinem súlya van már attól is, hogy bejön a színpadra. Amint a színház által kiadott m?sorfüzet elején olvasható: "A Sorstalanság elolvasását nem pótolhatja semmi. Ez az el?adás sem. Kertész Imrét folyamatosan, egész életünkön keresztül kell olvasni: mindennapi szellemi - emberi - etikai táplálékunkká kell válnia, ha meg akarjuk érteni az életünket, történetünket és talán a jöv?nket is." Ha csak 80 néz? hallja is egy estén, ha néhányan el is olvassák utána a könyvet, s ha valóban sugározza majd a Magyar Televízió a felolvasás rögzített változatát, már elmondhatjuk: vannak már, akik ki-kinyitják azt a bizonyos szekrényajtót, amelyben a termetes csontváz lapul.

A Sorstalanság februárban a következ? estéken hallható a József Attila Színházban: 5-én, 9-én, 28-án, minden alkalommal fél 8-tól.