- Gy?r szülöttjeként mennyire befolyásolta pályaválasztását a Gy?ri Balett sikere?

Véletlenek sorozatának köszönhet?, hogy táncos lett bel?lem. 1979-ben alakult meg a Gy?ri Balett, a n?vérem még abban az évben elkezdett táncolni az együttes iskolájában. Két év után már otthon is gyakorolgatott, ami nekem, kisgyerekként, nagyon tetszett, és utánoztam. Így derült ki, hogy hajlékony vagyok, hogy magasra tudom lendíteni a lábam, ezért a szüleim elvittek felvételizni. Az is véletlen szerencse, hogy az iskolában Markó Iván felfigyelt rám, majd kés?bb Kiss János is, aki álláslehet?séget kínált a Gy?ri Balettnél. Azóta itt táncolok.

Meglehet?sen simának, töretlennek látszó út.

Pedig nem volt az. Alig egy évre rá, hogy a társulathoz kerültem, meg kellett m?teni a csíp?met, mert letört egy pár csont és porc az izületb?l. Dr. Béres Györgynek köszönhetem, hogy helyrehozott, ám azt ? mondta, nem tudok táncolni többé. Mélypontra kerültem, de be akartam magamnak bizonyítani, hogy az akarater? csodákra képes. A m?tét után három héttel már jártam, s három hónap múlva az együttessel Törökországban turnéztam.

Mi az, ami ekkora er?t ad?

Erre egy idézettel válaszolnék, ami humorosan, de kifejezi a lényeget: "A tánc egy vízszintes vágy függ?leges kifejez?dése." A tánc valóban élvezet. Csodálatos élmény, hogy ebben kiteljesedhetem, hogy a testemmel beszélhetek, s a néz? ezt megérti. Ha nem csinálod hitelesen, nem lesz érthet?.

Van olyan szerep, amely különösen kedves számodra?

Több is van, hiszen kilenc év alatt mintegy 18-20 premierben kaptam szerepet. Nagyon szeretem a Rómeó és Júliát, amelyben Benvolio szerepét táncolom, az Orfeóból Káront, és a Connection is a kedvenceim közé tartozik. Sóthy Virággal kaptunk egy meghívást a European Youth Ballet gálaestjére, ahol több szólót és kett?st is táncoltunk, többek között a T?zmadárból, ami ugyancsak fontos volt pályámon. De említhetném a legújabb, Magyar Triptichon cím? darabot, amely Bartók Béla, Kurtág György és Ligeti György zenéjére készült. A Philip Morris Magyar Balett Díj Junior-díjára egyáltalán nem számítottam. Mindig úgy gondoltam, hogy a saját örömömre és a néz? szórakoztatására táncolok, eredményem és jutalmam a taps. De boldog vagyok, és ez az elismerés arra inspirál, hogy még jobb legyek