- Corrette muzsikája úgy hangzik, mintha egyenesen a 18. századi versailles-i udvar ?slágerlistájáról? került volna erre a lemezre. Amolyan háttérmuzsika volt ez, mint a mai ?hipermarket-zenék?, vagy ennél komolyabban akarta szórakoztatni a közönségét?

- Michel Corrette a legnépszer?bb zeneszerz?k közé tartozott Versailles-ben, így valóban a kor slágerzenéje a CD-n hallható muzsika. A 18. században a barokk-pop nemcsak a nép egyszer? gyermekének szórakoztatását biztosította, hanem az udvari elit is ezt a zenét szerette. A lemezen felcsendül? muzsika nagy része a ?La belle vielleuse? cím? teker?lant-tankönyv függelékéb?l származik. XV. Lajos lányai is játszottak teker?lanton, így Corrette mestert nagy becsben tartották, kottáit és könyveit a legelegánsabb párizsi kiadók jelentették meg.

- A dudát és a teker?lantot legtöbben jellegzetes magyar népihangszerként ismerik. De vajon ki vette át kit?l ezt a két szokatlan hangzású instrumentumot?

- A duda talán mondható magyar hangszernek, de a teker?lant bizonyíthatóan csak a 19. század végén jutott el hazánkba. Érdekes, hogy pont azok az el?zött francia udvari muzsikusok és azok leszármazottai hozták a teker?t Magyarországra, akik Versailles-ban XV. Lajosnak tekertek. Az 1800-as évek legvégén Bécsben még m?ködtek Vaudeville színházak, ahol néhány eredeti francia muzsikus játszhatott. A fura francia muzsikusok hangszerei közül többet megtalálhatunk osztrák múzeumokban is, így könnyen bizonyítható, hogy a magyar teker? a nyugati hangszer leegyszer?sített rokona. El?ször furcsa módon épp Szentes környékén t?nt fel a nyenyereként is csúfolt paraszthangszer, s?t túl messze nem is jutott. Lakitelek, Kecskemét, Tiszaújfalu, Csongrád és Szeged voltak azok a lel?helyek, ahol maga Bartók is gy?jtött néhány teker?t a Néprajzi Múzeum gy?jteménye számára. A legkorábbi magyar hangszer 1880 körül épült.

- Ön 1981-ben megalapította saját együttesét, a mostani lemezen azonban nem a Mandel Quartet szerepel. Várható, hogy a nagysiker? együttes újra készít közös lemezt is?

- A Mandel Quartet els?sorban középkori és reneszánsz zenét játszik, így természetesen egy rokokó zenei anyag korh? hangfelvételeit olyan muzsikusokkal készítettem, akik ebben a legjobbak. Jean-Christophe Maillard dudam?vész és zenetörténész, a Sorbonne egyetem egykori diákja és mai tanára a világ legismertebb duda-tudora. Németh Pál a Capella Savaria egykori alapítója már közelít századik régi-zene lemezének kiadásához, így talán ? a legtapasztaltabb historikus zenész Magyarországon. Vele és Maillard úrral egy egész sorozatot veszünk fel a Hungarotonnál csupa barokk zenetörténeti különlegességeket felvonultatva - az audiofil régizene-rajongók legnagyobb örömére. A Mandel Quartettel talán idén újra elkezdünk koncertezni, és egy középkori zeneanyag felvételén is gondolkozom, igaz vendégmuzsikusokkal együtt. A 20 éves jubileum olyan jól sikerült, hogy azt követ?en egy kis pihen?id?szak következett. Remélem mára mindenki kialudta magát, és ismét találkozunk közönségünkkel.

- Mandel Róbert nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is ismert régizenész, de egyebek között színvonalas világzenei fesztivál szervez?je is. Ön szerint van valamiféle hasonlóság az európai barokk és az Európán kívüli több évszázados tradicionális zenekultúrák között?

- Nehéz lenne összehasonlítani az európai zenét akár Indonézia cseng?-bongó hangszeregyüttesével vagy akár az indiai, arab hangsorok világával. Szerintem a legfontosabb különbség az id? és a zene kapcsolata. Amíg egy keleti zenei session hosszú órákig eltart, addig a siet?s európai és amerikai kultúra a ?háromperces zenék? felé tendál. A legfurcsább, amikor a nyári fesztiválokon megjelennek az indiai, arab, és afrikai zenekarok, akik nem értik meg, hogy mindössze 1-1,5 órát játszhatnak csak. Volt már olyan koncert is, ahol talán épp a hangolást fejezte be vendégünk, amikor a következ? zenekar már megérkezett a színpad mögé?