Színészeink els? szereptévesztése, hogy úgy gondolják, akár még bel?lük is lehet m?sorvezet?. S?t: jó m?sorvezet?, vagy akár sztár is! Tuti recept: középszínészb?l sztárm?sorvezet? némi médiakörítés segítségével. A szakmába való visszavezet? út holtbiztos elkaszálásának ez az els? és holtbiztos lépése. Egy orvoslátogatóból, pardon: gyógyszermenedzserb?l sem lesz már klinikai szaktekintély soha. Ezek az utak ugyanis nem oda-vissza járhatók. Túl azon, hogy a m?sorvezetés nagyon komoly felkészültséget, és jelent?s rutint kívánó szakma. Kábé pont úgy, mint a színészet.

Színészeink második szereptévesztése, hogy ?k nemcsak m?sort vezetni, hanem interjút készíteni, riporterkedni is tudnak. Sajnos ez a televíziós képerny?k és a pénzkötegek körül terjeng? ragályos kór másokat is gyakran ledönt a lábáról. Egy színész lehet egészen kiváló ripacs, nyújthat nekünk maradandó élményt, eljátszhat bármilyen karaktert - csak hiteles riporter nem lesz soha, mert éppen a szakmájánál, az el?életénél fogva nem lehet. Hogyan döntsem el, most ki kérdez éppen, melyik figura, melyik karakter, melyik szerep? Badarság, hogy egy színész szerepeit?l független entitás lehet. A televíziós riporter is egy szakma, külön, saját szabályokkal és normarendszerrel. Nem átjáróház. Legalábbis nem szabadna, hogy az legyen.

Színészeink harmadik szereptévesztése, hogy úgy gondolják, id?vel önálló m?sor jár nekik, vélt vagy valós érdemeik elismeréseként. Aztán az történik, hogy ezekre - az általában semmit sem ér?en hajmereszt? - m?sorötletekre ráharaptatnak embereket. Producert, szerkeszt?t, rendez?t és ami a legfontosabb: egy megrendel? tévétársaságot is. Innen kezdve pedig nincs gyakorlati akadálya a képerny?s ámokfutásnak.

A legfrissebb, televíziós m?sorok és tévénéz?k elleni merénylet Bodrogi Gyula vezetésével landolt az MTV január eleji f?m?soridejében. Emlékeim szerint Bodroginak nem ez az els? televíziós próbálkozása, ám ennek ellenére - és hangsúlyozva, hogy sajnos rá is igazak a fenti megállapítások - vessük inkább vigyázó (kritikusi) tekintetünket a jeles m?sortermékre. Már a cím, Szerepcsere is feszült várakozást kelt, amit B.Gy. sem oszlat el.

S?t, rögvest felvezeti nekünk a televíziós szereptévesztés csimborasszóját, hogy ? most bizony népszer? színésztársakat fog maga mellé invitálni, akik szerepcserébe esvén, valami egészen mást adnak el?, mint azt t?lük megszokhattuk. S így is l?n. Jönnek sorjában a kollégák, akik a rövid, ám fertelmesen belterjes interjúk után nem átallanak dalra fakadni egy színpad-imitáción. Merthogy szerep-csere. Világos a koncepció, nem?

Aki látta a m?sort, gondolom, egyetért velem abban, hogy az roppant soványka volt. Bodrogi inkább vonuljon a színpadra, ne kérdezzen semmit, hanem játsszon, s?t játsszon együtt színészbarátaival bármit, kabarét, sit-comot, drámát - de jól! Akkor pedig még egy-egy nótázást is megbocsátunk néha.