A magyar hóból a floridai napsütésbe csöppentunk - írja Fischer Iván. 21 fok van, a helyiek
azt panaszolják, hogy ez túl kevés. Miamiból Naples-be a buszozás nemcsak látnivalót, izgalmat is kínált, az út ugyanis az Everglades mocsáron keresztül vezet, neve: Alligator Alley. A
budapesti zenészek órákon keresztül lesték az út menti keskeny vízcsíkot: látunk-e krokodilt? Az autópálya díjat egy indiánnak kellett befizetni, szerinte ilyenkor alszanak az alligátorok, mert hideg van! Gyönyör? madarak repültek el a mocsár fölött. A madarak a tengerparton is
szépek. Különösen az a parányi, amelyik folyamatosan követi a hullámokat, beszalad, ha visszahúzódik a hullám, felcsíp valamit, és menekül, ha jön a víz. Néztük a gyönyör? fehér homokot a Naples-i tengerparton, rengeteg a kagyló, ennyit Európában sehol sem láttam. A partra a mocsár fölött, egy  hídon lehet átkeltni, amelyre büszkén kiírták, hogy nem fából készült, hanem 4 millió gallon tejes doboz újra fölhasználásából. Szemetelni, cigarettázni tilos, elektromos ksibusz visz a hídon végig. Délután kett?t?l ötig próbát írtam ki, hogy ébren tartsam a zenekart, így talán majd éjjel jól tudnak aludni.

Jean-Yves Thibaudet

A szólistánk, a francia Jean-Yves Thibaudet zongoram?vész különleges tehetség. Er?teljesen, kiváló
ritmussal játssza Liszt Haláltáncát, technikai problémát nem ismer, a lassú, lírai részek nagyon szépek, az ember úgy érzi, hogy Lisztet anyanyelvi szinten "beszéli". Érdekes, mert Liszt magyar is, francia is, tehát hozzá is közel állhat. Együtt utazunk az autóban, jó vele beszélgetni, mert élénk, érdekl?d?, sokat tud, mindenhez hozzászól. Párizsban és Los Angelesben is otthon van. Világfi - akárcsak Liszt volt - ruháit egy angol és egy francia divattervez? kreálja. Kissé meglep?dnek a zenekari tagok, amikor az els? koncerten bejön fényes b?r öltönyben és csatos antilop cip?ben. Amikor leül a zongorához, picit várnom kell, míg a közönség megbeszéli a ruhát. Ragyogóan játszik, mindenki feledi a b?r öltönyt.

Liszt, Wagner és Richard Strauss m?veib?l állították össze a meghívók a m?sort, amelyet így - bármily meglep? - most hallok el?ször - vallja be levelében Fischer Iván. Hihetetlenül intenzív ez a német "Zukunftmusik". A három szerz? közül Wagner t?nik a legmélyebbnek, amikor kijövök a színpadról Izolda szerelmi halála után, azt érzem, hogy ezután már semmit nem lehet játszani. Ezek a
tizenkilencedik századi német reformerek szinte felgyújtották a zenét, olyan energiákat szabadítottak fel, amelyeket lehetetlennek látszik túlszárnyalni. Az Imígyen szóla Zarathustrának, Strauss szimfonikus költeményének nagy sikere volt, a zenekar nagyszer?en játszott, az id? eltolódásnak, álmosságnak semmi jele. Holnap Sarasotába utazunk.