Az egyes lemezek közt bels? rangsort felállítani aligha lehet, ezért ett?l eltekintünk.

KLASSZIKUS

Schiff András - In Concert (ECM New Series - MusiCDome)
Robert Schumann szólózongoram?vei (Humoreszk op. 20., Novellettek op. 21., f-moll szonáta op. 14., Nachtstücke op 23/4)
Schiff András koncertjei a magyar zenei élet ünnepi eseményei közé tartoznak. Persze nemcsak a népszer?ségnek köszönheti az Olaszországban él? magyar m?vész legutóbbi felvételének sikerét. Schiff kedveli a tematikus szerkesztés? m?sorokat, a mostani lemez anyaga is 1998-ban kapott végs? formát, amikor a pianista Salzburgban mutatta be Schumann, a költ? cím? m?sorát. Schiff zenei felkészültsége rendkívüli általános m?veltséggel párosul. Nem csoda, hogy Schumann-játéka kivételesen hiteles: a német romantikus szerz? is szívesen fordult ihletért kora irodalmához, képz?m?vészetéhez. Két sokoldalú m?vész tökéletes találkozása ez a lemez - kifinomult, mértéktartó el?adása egy sokszor kicsattanó, harsány hangú, máskor keresgél?, értékek után tapogatózó romantikus m?vész zenéjének.

The Ligeti Project I-III. (Teldec - Warner)
Bár magyar kiadónál lenne a helye a Ligeti György életm?vét összefoglaló sorozatnak, ezt a ziccert multinacionális kiadónak sikerült kihasználnia. Egyes kritikusok szerint a mai komolyzene európai színterén három magyar szerz? tartja kezében az összes szálat - Ligeti közéjük tartozik. A felvételeken az el?adók között is találhatunk magyarokat - a Weöres Sándor verseire komponált Síppal, dobbal, nádiheged?vel cím? dalciklust az Amadinda Üt?együttes kíséretében Károlyi Katalin mezzoszoprán adja el?.

Saint-Saëns összes zongoraversenye (Hyperion - Karsay és Társa)
Stephen Hough - zongora; City of Birmingham Symphony Orchestra, vezényel Sakari Oramo)
A lemeznek a brit Gramophone cím? komolyzenei szaklap az év hanglemeze kitüntetést adományozta. Nem is csoda, hiszen a dupla album kit?n? tolmácsolása leveri a port Saint-Saëns méltatlanul elfeledett, zongorára és szimfonikus zenekarra írt m?veir?l. Stephen Hough nem pályakezd? m?vész, nem is ez az els? elismerése. A birminghami zenekart vezényl? Sakari Oramo pedig a precizitásáról ismert finn iskola növendéke volt.

Ignace Pleyel: Gordonkaversenyek (Hungaroton Classic)
Szabó Péter - gordonka, Erd?dy Kamarazenekar
A Szefcsik Zsolt vezette fiatal kamarazenekar az utóbbi évek legtermékenyebb zenei m?helyének bizonyul. Ritka értékeket feltáró lemezeik a legkelend?bbek a Hungaroton kiadványai közül a nyugat-európai és tengerentúli lemezboltokban. A mostani lemezzel egyben a zenekar névadójának is tiszteleg: a XVIII. századi zeneszerz?, Ignace Pleyel annakidején a m?vészetpártoló f?úri Erd?dy család a pozsonyi rezidenciájának szolgálatában alapozta meg zeneszerz?i hírnevét.

Murray Perahia: Bach zongoraversenyek No. 3., 5., 6., 7.
Murray Perahia Bach-sorozatának rögtön az els? darabja lehengerl? siker volt. Mégis csak ez, a billenty?s hangszerre írt concertók második ciklusa kapott nevezést a Grammy-díjra. Pedig az is figyelemre méltó, ahogy a harmadik korongon Perahia a Goldberg-variációkat adja el?. Mindannyian nagy várakozással tekintünk Murray Perahia februári budapesti fellépése elé.

DZSESSZ

Oláh Cumó Árpád & Cumó Trio: My Time (EMI)
A lemez igazából arról a zenészgenerációról is tudósít, amelynek tagjai szemtelenül fiatalok, mégis titáni er?vel robbantak be a magyar zenei életbe. Oláh Cumó Árpád - aki nevét onnan kapta, hogy négyévesen, amikor már egész jól zongorázott, a cumiról még mindig nem volt hajlandó leszokni - még csak huszonévei elején tart. Zenéje azonban olyan elképeszt?en izgalmas ritmusképleteket, akkora technikai er?t tartalmaz, amihez átlagos esetben legalább 10-15 évig kellene gyakorolni napi húsz órát. Dallamtémáiban itt-ott olyan lírai szépség rejt?zik, amihez minimum 30-40 év élettapasztalata kellene.

Dresch Quartet feat. Archie Shepp: Hungarian Bebop (BMC Records)
Dresch Mihály nem szószátyár m?vész, de ha Sheppr?l kell beszélni, megered a nyelve: óriási élmény volt neki is, a közönségnek is az a pár koncert és a lemezfelvétel, amelyet az amerikai dzsessz még él? tanújával, Archie Sheppel készítettek. A találkozás lehengerl?, Shepp magát adja, és Dresch csapata egy pillanatra sem válik az id?s mester utánzójává.

Off Course feat. Erik Truffaz: Tales of the Lighthouse (BMC Records)
A magyar Off Course formáció egyik alapítója az a Juhász Gábor, aki idén elnyerte a Gramofon - Klasszikus és Jazz zenei magazin által alapított Magyar Jazz Díjat. Erik Truffaz pedig a francia dzsesszélet üstököse, akinek játékát rajongva fogadják a tengerentúlon is. Igazi dzsessz egyszerre szép, lírai és virtuóz - ahogy az amerikai m?fajt napjainkban európai zenészek termékeny módon átfogalmazzák.

Wayne Shorter: Footprints - Live! (Verve - Universal)
Akik ismerik, azt mondják, kicsit habókos, magának való ember. Wayne Shorter a világ els? számú szaxofonosai közé tartozik. A legendás Weather Report együttes egyik alapítója idén már 70 éves, zenéje azonban mit sem vesztett erejéb?l. Ez az összetett koncertalbum letisztultságot, békét és tüzes er?t egyaránt sugároz.

Bobby McFerrin: Beyond Words (Blue Note - EMI)
Bobby McFerrin a hang embere, mégpedig egyedül a hangé. Ezzel a hanggal azonban bármire képes. Kiül egy bárszékre a színpadon egy szál mikrofonnal, és órákig képes lebilincselni a közönség figyelmét. A legutóbbi lemeze ennél is jóval többet kínál, hiszen olyan nagyágyúk közrem?ködnek rajta, mint például Chick Corea zongorán vagy Omar Hakim dobon. Ha egyszer csak úgy belehallgatunk, akkor már nincs menekvés: az els? pillanattól odaszögez a hangszóróhoz.