El?ször is és mindenekfelett: a Hukkle. A már Európa felfedezettje díjjal büszkélked? Pálfi György komolyan vette a mozi eredeti funkcióját. Külön magyarázó szöveg, érthet? dialógus és beszéd nélkül képekkel, szórakoztatóan mesél el egy krimit - s Cseklik bácsi csuklásának ritmusára ábrázolja egy falu életét. A képek - akárcsak a vásznat egyszerre betölt? juhok bundája - lélegeznek, és játékos gondolattársításokra csábítanak, s a mindent láttató vizuális trükk-zuhatagok korában felüdülést jelentenek. Elszoktunk már attól, hogy szürkeállományunkat is dolgoztassák a moziban, mivel mindent készen kapunk a plázák frencsájzában.
Jól kezd?dött 2002: Amélie csodálatos élete indított utunkra a mozi sötétjéb?l. A vászonról áradó fény kavalkádban Audrey Tautou jelenségként világított. Amélie kedves mosolya, jó szándéka, áldozatkészsége és légies sz?ziessége sok marcona lelk? kritikust ragadtatott ?N?jön már föl végre! Ne legyen ennyire jó!? típusú kiáltásokra. Jean-Pierre Jeunet pedig ismét bizonyította, hogyan lehet élvezetes, jó film szolgálatába állítani a technikát, s nem pedig fordítva, öncélú trükk-özönben papírmasé figurákat fürdetni.
E válogatásba két amerikai m?, minden kimódoltsága, giccsbe hajlása és didaktikussága ellenére sem érdemtelenül került. Sam Mendes rendez? az Amerikai szépség után A kárhozat útjára küldte szerepl?it: Paul Newmant, Tom Hanks-et, Jude Law-t. Az izgalmas gengszterfilmként, road-movie-ként és filmtörténeti sorba illeszthet? m?ként is nézhet? alkotásban kiváló színészi alakításokat nyújtanak a már említettek - csakúgy, mint az Oscar-díjjal jutalmazott Szörnyek kering?jében, ahol a gyönyör? Halle Berry jellemábrázoló képességét is megcsillogtatja.
Emlékezzünk vissza - most talán egy újabb háború küszöbén - Danis Tanovi? Senkiföldje cím? filmjére, amelyet 2002 elején egyebek között Oscarral és Golden Globe-bal is díjaztak. A délszláv öldöklésen, a testvérharcon keresztül minden er?szakos fegyveres akció értelmetlenségét érzékenyen, emberközelien bemutató alkotást ajánljuk mindenkinek (újra)megnézni, aki álhumanistának és picsogó pacifistának tartja a háborút ellenz?ket.
S szintén ajánlatos lenne megtekinteni Jafar Panahi A kör cím? alkotását megtekinteniük azoknak, akik szerint lehetséges minden kultúrát egyetlen globális faluba integrálni. Annak ellenére, hogy az iráni filmrendez? dokumentarista stílusában az iszlám világ visszásságait, például a n?k sanyarú helyzetét is elénk tárja, jelzi, hogy a megoldás nem egyszer?. Ahogy az Úttorlaszok kurdjai is hiába menekülnek a háború el?l, nem lelnek nyugtot és békét nyugatabbra sem.
Jacques Perrin révén nem maradtunk a moziban valódi dokumentumfilm nélkül sem. A füvek aprónépét bemutató Mikrokozmosz után a francia filmes szinte a felh?k közé emelkedett, hogy fantasztikus állhatatossággal és trükkmentes technikai ötleteivel kövesse a Vándormadarakat, néhol többezer kilométeres útjaik során.