Újabb megfáradt médiavándort fogadott vissza, és ölelt fonnyadt kebelére a Magyar Televízió, ez a mindörökkön megbocsátó, soha semmit nem kérdez?, mindent el- és befogadó, kivénhedt uzsorás. Az RTL és a tv2 közös kitaszítottja, Szily Nóra talált vissza a közszolgálat képerny?jére egy kora vasárnapi órán. Tékozló lány, kinek visszatértére azért messze nem a legszebb borjút áldozták fel, csak a soványka üsz?t: egyórányi fájdalmasan spórolós, kulturális m?sorfalatot kapott reggelire - ha szabad e képzavarokkal élni. Vigaszt - mit vigaszt! -, lelki támaszt, balzsamos gyógyírt jelenthet azonban neki társul kínált m?sorvezet? párja, a jelenleg ugyancsak pária Betlen János. ?k ketten gyürk?znek a feladatnak neki, hogy vasárnap reggel kultúrát kínáljanak a tejeskávé mellé. A gyürk?zésig el is jutnak.

Mert hiába az évtizednyi rutin, hiába a viharvert profizmus, hiába a több száz kiszenvedett, letudott, kiérdemelt vagy éppen megúszott interjú és beszélgetés - ez a kisujjból kirázandónak szánt, huncut hatvan perc kifogott a nagyhalakon. Rejtély, rossz passz, szerencsétlen csillagzat, mindegy, mi az ok. Alkotómunkáról lévén szó, a végeredmény számít - és az bizony siralmas. Mentségükre legyen mondva, a stáb sem volt a segítségükre; szerkeszt?vel, rendez?vel az élen. Szégyenletes, amit a magyar animációs m?vészet egyik legnagyobbjáról, Gyulai Líviuszról képben és hangban össze mertek gányolni három perc terjedelemben. Hasonlóan gyengére, de legalább nem gyalázatosra sikeredett a restaurátorral készült kisfilm egy kép megmentésér?l. Persze ebben izgalom, dramaturgia, konfliktus nulla. Az adás mozgóképes része ezzel ki is merült, mert a fennmaradó 53 percben megbízható, szédít?en közhelyes, képileg duplán fásult és semmitmondó beszélgetések meg "akciók" leközvetítése zajlott.

A m?sorvezet?k ebben nyújtott teljesítménye legalábbis elriasztó volt. Lehet, hogy még vagy már, de egy kis pihenés igazán rájuk férne. Úgyhogy jóindulatból tudjuk be a fáradtságnak és a korai kelésnek (bár ebben Szilynek még gyakorlata is van) azt, amikor Betlen János meg bírta kérdezni a könyvszerkeszt? kartográfustól, hogy vajon a régi térképek azért szebbek-e, mint az újak, mert pontatlanok. Az ? kérdését már csak m?sorvezet?n? társa bírta alulmúlni, mikor édesdeden megérdekl?dte az id?s fest?m?vészn?t?l, hogy minek a hatására kezd el festeni. Kérem szépen! Alkotó és gondolkodó elmék egy kulturálisnak nevezett adásban ilyent ne kérdezzenek, slussz!

Egy nagy, kereskedelmi szigetr?l elvándorolt - egyel?re röpképes - dodó dobbantott nagyot az mtv show-színpadán, és örül, hogy oly sok id? és annyi találgatás után végre ? is egy áhított révbe ért. Galambos Lajos csupa mosoly, elvégre friss szerz?dés lapul a zsebében, vélhet?leg nem is akármilyen. Nemzetünk Lajcsija nem érdemtelenül boldog. ? ugyanis megmutatta, hogy az él? vidéki lagziközvetítéseket bámuló milliók közel öt éven át a felszínen tudnak tartani nemcsak egy m?sort és egy hétvégi nap prime-time-ját, hanem kis túlzással egy egész televíziós csatornát is. Friderikusz Sándor médiateljesítménybeli els?sége ebben a relációban legalábbis megkérd?jelezhet?. Ráadásul ezt a Lajcsit még szeretni is lehet, olyan képe van, na!

Öltözni és háromnál több mondatot egymás után f?zni ugyan a tv2-nél sem tanították meg (itt sem fogják), ám Lajcsin nem lehet fogást találni. Tudja ? a dörgést a közszolgálatban is, kérem. Maradjon mindenki a saját kaptafájánál, s ha történetesen trombitálni meg énekelni tud, tegye azt. A beszédet pedig bízza az ország legismertebb beszédhibás médiaszemélyiségére, Verebes Istvánra. A történet így kerek és szép. Verebes István ugyan alig három nappal korábban szilveszteri jókívánságként (akkor az RTL-en) közölte, hogy tulajdonképpen nem kellene neki olyan szépen keresnie, mint ahogyan keres, de aztán nyilván elfogyott a kosztpénz, és ?t annyira nagy szeretettel hívták ide a Dáridó-udvarházba, akarom mondani a Szuperbuliba, hogy ? biz' eljött, mert vidáman akar Európához csatlakozni és punktum. Mit keresek én itt? (Pénzt.) Ha nem tetszik, ne nézzed! (De nézem.) Adódhatnak itt ugye kérdések és válaszok egyaránt, ám ezeknél érdekesebb lenne a m?sor maga. Sajnos nem az.

Lajcsi két órája egy Dáridóval egybeoltott Club2. A Szuperbuli súlyosan génhibás klónm?sor, amelyen még a pénzkeresésben meg?szült Verebes sem tud segíteni. Ez az adás ugyanis nem tudja eldönteni, mi is akar lenni, kihez akar szólni, kit kíván szórakoztatni, s ezek bizony a születést?l létez?, generikus bajok. Van szekér és high-tech, van udvar(ház) és van koncerthangulat, vannak táncosok és vannak ízléstelen, mediterrán díszletek. Egy furcsa vízió lenyomatai arról, hogyan képzeli el egy gazdaggá lett outsider némi szakmai segítséggel a televíziós szórakoztatást 14-t?l 64-ig. Szó se róla, eddig bejött neki. Kérdés, mire lesz elég ez a sajátos mix a közszolgálatin, ahol olyan m?sorok is, mint az MMM vagy a Kék Fény látványosan megbuktak, hogy az egyebekr?l ne is beszéljünk.

Alkotónak és gondolkodónak tartott emberek nyitották és zárták is a vasárnap érdemi részét az mtv-n. Ám mekkora kontraszt, s egyben mennyi döbbenetes hasonlóság van a két m?sor között! Szuperbuli - ígéri az igen blikkfangos cím. A Galéria nevén legalább ennyien és ennyi ideig törték a fejüket. Mindkett? kultúra. Az egyik hochnak szánt, a másik tömeg. Vélhet?en mindkett?ben dolgoznak televíziós szakemberek, de hogy egyikben sem gondolkodnak és alkotnak, az is biztosra vehet?. Vélhet?en mindkett?t a Magyar Televízió rendelte meg a mi pénzünkb?l. Sajnos mindkett?t adásba is engedte.