Élemedettebb korú tévékritikusok, valamint az ELTE Médiacentrum Valóságsokk blikkfangos címet visel? konferenciájának résztvev?i egyaránt kiemelték, hogy a "valóságsók" els? felvonása után a televízió már soha nem lesz a régi. Az persze nem mindig derül ki pontosan, hogy magára a televíziózás m?fajára vagy a televízióra, mint médiumra gondolnak-e a nemes, elemz? elmék. Szinte mindegy, ugyanis a tévék szilveszteri kínálatán végigszörfölve egy dolgot bátran kijelenthetünk: sem ünnepelni, sem televíziót csinálni, sem jól érezni magunkat (képerny?n és a saját b?rünkben is) még mindig nem vagyunk képesek. Ami nagy otrombaság egy olyan országban, ahol nemcsak szilveszteri f?program a tévénézés. Éppen ezért kellene még inkább bizonyítani, hogy érdemes. Ám a televíziók nem bizonyítanak nekünk semmit. Nem akarnak már, kifáradnak szegények így év végére. Már nem és ugyanakkor még nem a régiek. Nem is lesznek tán soha.

A királyi Magyar Televízió minden megújulási szándéka és a 70-es évekb?l frissítve átimportált arculata ellenére megmaradt a polgári körök és a vidéki, középvégzettség? hatvanasok stabil kiszolgálójának. A m?holdon vegetáló m2 programszerkeszt?i vállalták a még mindig kisebb kockázatot a kísérletezés teljes elutasításával, s állították el? a 2002-es szilveszteri éjszaka második nézhet? adását. A Farkasokkal táncoló tudniillik egy érthet?en közhelyes, érzelg?s, egyszer?en kódolható üzeneteket közvetít? és meglehet?sen terjedelmes mozgókép-darab. A négyórás monstre-mozival pedig letudva a teljes f?m?sorid?. Éjfélkor jöhet a derék- majd pezsg?sdugó reccsentés, aztán szunya. Aki az egyest választotta, rosszabbul járt.

Az mtv már az esti program kezdetén jelzi, mire számítsunk: Önök kérték! Aztán egy újabb néz?öl? harakiri, a csatorna arcainak öngúny-m?sora, a Harakiri. A NévshowR különkiadásának csúcspontján a show-m?sorok régen felfedezett 84 éves guminagyija és fejenálló magánszámát láthattuk a körülötte idétlenül tébláboló m?sorvezet?kkel. Legalább annyira siralmas, mint a Szeszélyes szilveszter Markos-Straub csúcsjelenete a Nádasbors díszleteiben. Mindenki Markosa persze még mindig mérföldekkel jobb az absztinenst leitató alkoholista szerepében, mint bárki az él?k közül az ?t megel?z? és követ? órákban.

A kábelkereskedelmiek (ATV, Budapest "Anettka" TV) az úgymond "nagyok" kritikátlan és igénytelen utánzásában merítik ki - nemcsak szilveszteri - kereteiket. Fásy- és egyéb mulatók egymás hegyén-hátán, önjelölt házibuli-sztárok és haveri társaságok mulattató emberei, maguknak jobb sorsot kutató lakodalmas zenekarok önkéntes találkozója. Sírva vigadó magyar kábeltévé.

A kereskedelmiek folytatták megszokott évközbeni csatározásukat a hirdetésileg kiemelt 18-49-es korosztályért. Éppen csak a valóságsók szerepl?i maradtak ki e néz?szomorító csatából (kivétel Pongó). Nyilván ?rzik még frissen szerzett népszer?ségüket, a többieknek meg már úgyis mindegy. Van abban valami közép-európai áporodottság, hogy az év utolsó napjára minden m?sorkészít?nek félelmetesen ugyanarra a kaptafára kezd el járni a rutinba szürkült agya. Csak semmi frissesség, semmi bátorság, nulla ötlet, a kísérletez? hajlam pedig szikével kimetszve. Bejáratott sikerm?sorok öltöny helyett szmokingban, pacsuliban, konfetties?ben és b? lére eresztett altesti humorban. Biztos recept?

Az RTL Klub igazán nem er?ltette meg magát, s igyekezett olcsóért megúszni a rendre az év televíziós csúcsait fialó estét. Prime-time-ban a hómvideózás h?skorára emlékeztet? öregecske Charlie Sheen-baromság, a Nagy Durranás 2. Majd egy különös megfontolásból Esti Showder, melynek szándékolt csúcspillanataiban Alföldi Róbert után Rudolf Péter, s végül maga Fábry Sóder Sándor adta el? a vadászt orális szexre kényszerít? medve viccét. Kis jóindulattal és két pohár pezsg? után még akár ezen is lehetett nevetni, ám legkés?bb a Heti Hetesben Jáksó László idétlenségét és ízléstelenségét látva az emberben felhorgadt a jóérzés. Én ?szintén nem értem, mi a vicces, egyáltalán mi a jópofi abban, amikor egy családapa éjfél el?tt 8 perccel elmond egy vérfert?zésre utaló pedofil-kategóriájú viccet.

Ha a jóérzés? többségben esetleg pislákolt még némi elnéz? hajlam Jáksó irányába, vélhet?en ezzel a gesztusával kiírta magát a szalonképes médiaszerepl?k táborából. Kedves László! Lehet, hogy a magas médiatrónusból és az együttm?köd? bulvársajtótermékek nyújtotta hamisításmentes tükörb?l nem látszik, de nem vagyunk akkora bunkók, mint te magad. Ha úgy gondolnád, hogy similis simili gaudet, még akkor sem. Mindez persze azok után, hogy a m?sor szerepl?i felvállaltan folyamatos védekezésre kényszerülnek a balliberálisnak tekintett médiát sportszer?en ostorozók táborában. Most már tényleg hozzá kell tenni: nem véletlenül. Bizonyára nem kerüli el az RTL figyelmét, hogy a legszélesebb támadási felület az éppen legkevesebbet szerepl? m?sorvezet?. A m?sorról még: a Heti Hetes hetesének jókívánságait és újévi közhelyeit nyugodtan el lehetett volna felejteni. Saját szempontjukból is szerencsésebb és bölcsebb lenne, ha a m?soruk nyújtotta felületen belül maradnának - még az éjféli koccintás el?tt is.

Az "új" tévékett?n egy meglehet?sen poros darab nyitja az estét: Sas-kabaré a Mikroszkóp Színpadról, mert virsli mellé ezt kapja a magyar. Aztán már az új id?k új szelei fújdogálnának a Club 2 színpadán, ha a piroskettes médiaszerepl?i és médiatervez?i nem esnének ugyanabba a khm' hibába, amibe az MTV sztárjai már nyakig benne csücsülnek. Sváby András és Naplós csapata például valami förtelem magyar zenére vonaglik a színpadon egy átköltött slágert tátogva, miszerint mekkora bánat az nekik, hogy nem mondhatnak el nekünk minden egyes katasztrófát, vért, könnyet és szenvedést - hip-hop ritmusra nyilván, vagy drum n' bass-ra, mert az legalább olyan men?, mint a fekete szerkók a kék fényekben. Csisztu és n?társai kicsi hírekr?l énekelve kán-kán jelmezben ropják kés?bb. Éjfél után pedig a már oly sokszor megénekelt, és minden ilyen szereplése után visongó röhögést kiváltó Pintér Áldás-Békesség Dezs? szórja bölcsességeit ránk. Nyilván a népszórakozatás szerves részeként.

Aki ?szintén és felszabadultan nevetni vágyott, nehéz helyzetben érezhette magát. A Szilveszter este egyetlen nézhet? m?sorát a Filmmúzeum szolgáltatta - igaz, nem saját teljesítmény eredményeként, hanem a Magyar Televízió archívumának jóvoltából és sokadszor ismételt darabokból összeollózva. Tragikomikus vagy sem, Hofi Gézánál jobb, szellemesebb és tegyük hozzá, a mai napig frissebb nevettet?t még nem termelt ki a magyar médiaugar. Aki nem élt a létez? szocializmusban, és soha egyetlen kockát sem látott a hajdani, nagysiker? Rózsa Sándor tévéfilmsorozatból, az is könnyesre röhöghette magát Hofi bámulatos teljesítményén. No comment.

A napi átlagban három-négy órát tévéz? néz?t pedig a képerny?höz szegezi a rémület: tényleg ennyire hülye volnék?