- A zenei tehetség általában már kisgyerekkorban megmutatkozik. Így volt ez a Te esetedben is?

- Állandóan táncdalfesztiválosdit meg kimittudosdit játszottam, aminek az volt a lényege, hogy énekesn? vagyok, állok a színpadon, és énekelek a közönségnek. Persze a dalok szövegét általában nem tudtam, de ez cseppet sem zavart. Azt hiszem, ez volt az egyik jól bevált stratégiám arra, hogy elmeneküljek a valóságból. Hatévesen kezdtem iskolába járni, szerintem túl korán, nem voltam még elég érett, teremtettem magamnak egy saját világot, és oda menekültem a kudarcaim el?l.

- Mikor kezdtél játszani a szavakkal, a nyelvekkel?

- Rögtön az elején, a gyerekkori játékok során.

- Tudatosan készültél a zenei pályára?

- Egyáltalán nem. Érettségi után két évig a Magyar Rádióban dolgoztam, vágtam a Krónikát, felvettem az Ötödik sebességet, meg a Vízállásjelentést, aztán elvégeztem a Kirakatrendez?-dekorat?ri iskolát. A barátaim tudták, hogy buzog bennem az alkotói vágy, a kreativitás. Egyikük egyszer talált valami cetlit, és a kezembe nyomta. A Monteverdi Birkózókör, pontosabban Jeles András és Kamondy Ágnes hirdetése volt, amely szerint "Kísérleti színház keres vállalkozó szellem? fiatalokat 25 éves korig". Jelentkeztem, aztán már dolgoztunk is. Életem meghatározó élménye volt ez, hiszen a legfontosabb dolgokban er?sített meg. Például abban, hogy van keresnivalóm a színház világában, a színpadon.

- Mi maradt a dekorat?rségedb?l?

- Az, hogy magamnak varrom a fellép? ruháimat. Örömömet lelem a színek kiválasztásában, a tervezésben. Azt hiszem, a kreativitásomat, a szín- és anyagérzékenységemet sikerült meg?riznem.

- Hogyan kerültél újra kapcsolatba a zenével?

- A színházi el?adások révén. Melis László dalait gyakran énekeltük már a Jeles-id?szak alatt is. Aztán jött Melis László Kleist meghal cím? operája, amely mindenkiben mély nyomokat hagyott. Még mindig emlegetik, pedig már sok évvel ezel?tt volt.

- Mikor alapítottátok meg a Kiss Erzsi Zene nev? együttest?

- 1996-ban. Hajnóczy Csabával el?tte egy évig figyeltük egymás munkáját. Neki tetszettek az ötleteim, én szerettem az ? zenéjét, próbáltuk megtalálni a közös utakat. Aztán jött Kenderesi Gabi, a Kampec Dolores énekesn?je, id?vel dobosunk is lett, ment minden a normális kerékvágásban.

- A jellegzetesen "kisserzsis" dalokat Te írod, a szövegeket is Te alkotod hozzájuk. Egyik úgy hangzik, mintha angol lenne, a másik franciás, a harmadik finnes. Jelentenek valamit ezek a szövegek?

- Csak zenei jelentésük van, de szerintem ez nem baj. Nem kell ahhoz feltétlenül értened a szöveget, hogy a dal hasson rád! Tegyük fel, hogy tudsz angolul, érted az angol nyelv? dalokat. De ha meghallasz egy török vagy egy pigmeus nótát és az szép, akkor is fog neked tetszeni, ha nem érted a szöveget. Nem csupán a zene és a szöveg, hanem a dal egésze képes hatni. Az el?adó hangja, érzelmi állapota is nagyon fontos. És azt hiszem, hogy én is ezekkel a hatásokkal élek, amikor elénekelek egy dalt. Számomra ez óriási szabadságot ad, de azt hiszem, hogy a szöveg megértése nélkül is teljes a befogadó élménye, mert én számtalan zenei élményt idegen nyelven kaptam meg, és nem volt hiányérzetem.

- Soha nem jelent számodra gondot, hogy megtanuld ezeket a szövegeket?

- Dehogynem! Most az új francia dalunk refrénjét tanulom. Éppen olyan nehéz megtanulni, mintha egy idegen nyelv? szöveget tanulna az ember, amit valójában nem ért. Nagyon izgalmas, hiszen hallatlanul pontosan kell mindent az agyamba vésni. Minden hang számít. Ha csak egyetlen szótag is hibás az improvizációban, már problémát jelenthet éneklés közben.

- A zenélésen kívül mivel foglalkozol még?

- Rendszeresen szerepelek az Artus Színház el?adásaiban, egyre gyakrabban készítek zenét színházi el?adásokhoz, az idei évt?l pedig felkérést kaptam, hogy Jordán Tamás és Lukáts Andor színészosztályában tanítsam az els?éves növendékeket a Színház-és Filmm?vészeti Egyetemen. Nagyon izgalmas munka, és nagyon tanulságos. Nem tudtam pontosan, mit lesz majd a dolgom, de már látom, mennyi mindent nem tudnak, és sokszor a legegyszer?bb dolog is milyen problémát okoz számukra. Egyszer azt kértem, hogy közömbösen, semlegesen énekeljenek el valamit. Na, az volt a legeslegnehezebb. Mert jön a színészi elképzelés arról, hogy hogyan játssza az ember a közömböset. Van mit visszafejteni, lehántani, és az a legnehezebb, hogy elhitesd velük: sokszor az hat igazán, ami a legegyszer?bb. 

- Azt mondják, az együttélésben minden hetedik év kritikusnak számít. Különösen igaz lehet ez egy zenekar életében, amelyben nem csupán két embernek, hanem érzékeny m?vészemberek egy csoportjának kell id?r?l id?re konszenzusra jutnia. A ti zenekarotokban  érezhet? valamiféle válság?

- Természetesen mi sem lehetünk kivételek a szabályok alól, valóban a mi életünkben is mutatkoznak nehézségek. Tapasztalható valamiféle útkeresés, aminek a nyomai az együttes új dalaiban egyértelm?en felfedezhet?ek, a december 30-i koncerten akusztikus gitárral fellép? Süt? Marcell megjelenése pedig egyfajta irányváltást jelez. Azt szeretném, ha a zenénkben helyet kapna az a letisztultság, ami felé én mostanában elmozdultam. Ezen a koncerten már öt énekhang fog megjelenni, ami azt a törekvést is jelzi, hogy a kés?bbiekben sokkal nagyobb szerepet szeretnék szánni az énekhangnak, és a ritmusnak, a lüktetésnek. A cél az, hogy mi magunk élvezzük, amit csinálunk, és biztos vagyok benne, hogy akkor a közönség is szeretni fogja.

- Mit hall a közönség a december 30-án este a Trafóban?

- Akik gyakran járnak a koncertjeinkre, meg fognak lep?dni, mert a régi számoknak körülbelül a felét elhagyjuk, s azok helyébe lépnek az új dalok. Legalább hat új dalt fogunk játszani arról a bizonyos harmadik lemezr?l, amelynek megjelenését 2003 nyár elejére tervezzük.

http://www.kisserzsi.hu/
http://www.trafo.hu