1939 szeptember elején szörny?séges id?k jártak Lengyelországban, ahol földön és leveg?ben megindult a német hadsereg támadása. A lengyelek esélytelenek voltak, de nem adták fel a harcot. Több mint kilencmillió lakos sorsa vált reménytelenné. A zongorista Szpilman megmenekült, ám az út, amely az életben maradás kapujához vezetett rögös volt. A fenyeget? halál tudata a dönt? pillanatban adott neki er?t a továbblépéshez. Chopin, Rahmanyinov és Beethoven m?vei segítették a túlélésben.

Volt, hogy el?vette a tablettás dobozt és lenyelte tartalmát. Nyúlt ópiumhoz is... Az éhgyomorra bevett altató villámgyorsan hatott, de nem halt meg. Szerencséjére vagy éppen szerencsétlenségére a gyógyszerek túl régiek voltak ahhoz, hogy hassanak. Akart valamit t?le a sors, dolga volt a világon, mert mindig akadt jóakarója. Furcsa, de éppen egy német tiszt volt az, aki visszahozta a halálból. Testvérein és szülein azonban nem segíthetett...

Imádta édesanyját. A magányosan eltöltött varsói évek alatt sokszor megjelent el?tte az egykor szép, üde arca, amely néhány év leforgásával vált elgyötörtté, ráncossá. 1942 nyarán látta utoljára anyját, akit családjával együtt elvitt a halálvonat. Szpilman ezután bárhová is ment, minden egyes lépésével magányosabb lett. De legbelül éreztette valaki vagy valami vele, hogy az út szerencsés véget ér. Addig azonban voltak olyan napjai, amikor semmit sem evett. Ünnep volt egyetlen cukorka elfogyasztása is, az ajándék édességet hatfelé szelve osztotta szét ismer?sei között. Voltak varsói zsidók, akiknek még ennyi sem jutott. Saját szemével látta, hogy a gettó terén fekv? n?k és férfiak hogyan koldulnak. Karon ül? gyerekek könyörögtek egy-egy csepp vízért, a németek ugyanis szándékosan elzárták a vezetékeket. A lánykák és fiúcskák élettelen tekintettel bámultak maguk elé, kiszáradt szájuk pedig szétnyílt, mint a halaké, amelyeket partra vetett a víz.

Megrendít?, elszomorító sorok ezek egy zenész tollából, aki ugyan túlélte a borzalmakat, de örökre emlékezni fog a világháborús Varsóra, amely néhány nap alatt vált a zsidóüldözések fellegvárává. Szpilman közvetlenül a háború után, 1945-ben vetette papírra visszaemlékezéseit, a m? azonban 1946-ban csak a cenzúra által megcsonkítva jelenhetett csak meg. Az indoklás szerint túl sok kellemetlen igazságot tartalmazott a leigázott népekr?l és a nácikról. Most teljes terjedelmében Magyarországon is megjelent A zongorista, amelyb?l Roman Polanski Arany Pálmás filmet készített Adrien Brody és Thomas Kretschmann f?szereplésével. Jöv? márciusban mi is részesei lehetünk a lengyel származású rendez? drámájának.

Wladyslaw Szpilman: A zongorista, Európa Könyvkiadó 2002