A Lewi útja hallatlanul izgalmas könyv. Ezt érdemes el?rebocsátani, mert lehet, hogy ha valaki meghallja a témáját, a pünkösdista szabadegyház 20. századi kialakulását, azt hiheti talán, száraz dokumentumregényt, netán oknyomozó kötetet vesz a kezébe. De téved. Igaz, aki olvasta a magyarul is megjelent Enquist-köteteket (A tribádok éjszakája, Képcsinálók, Strindberg - életjáték, Hamsun és Az udvari orvos látogatása), pontosan tudhatja: a kortárs svéd irodalom legjelent?sebb írója a dokumentarista hátteret fölhasználva szenvedélyes regényt vetett papírra. Talán a legfontosabb regényét. Enquist vérbeli drámaíróként önéletrajzi elemekkel átsz?tt, fordulatokban b?velked? regényt írt. Nagyon is személyes m?vet. ? ugyanis beleszületett az általa megrajzolt mili?be.  

A Lewi útja a legjelent?sebb 20. századi svéd népmozgalom, a pünkösdista szabadegyház kialakulását, robbanásszer? terjedését, majd a "birodalmommá" válással természetesen kialakuló konfliktusokat ábrázolja a mozgalom két vezet?je, Lewi Pethrus és Sven Lidman életén keresztül. Roppant eleven képet fest kett?jükr?l, mer?ben eltér? személyiségükr?l, hol együttérzéssel, hol iróniával ábrázolva a két különböz? jellemet, er?s egyéniséget. 

A pünkösdista mozgalom Svédországban a 20. század elején a semmib?l indult, Lewi teremtette meg a maga rendkívüli képességeivel, ám aztán túl nagyra n?tt: már több, mint 200 millió tagja van szerte a világon. Rendkívül demokratikus mozgalom volt ez, hiszen az indulás után a közösségek mind függetlenek voltak, s a szabadságot, az önállóságot jelképezték. A hierarchiát ma sem ismerik, nincs f?papság, az emberek önként vesznek részt benne, a kis közösségek a prédikátorok köré szervez?dnek - már önmagában ebb?l sok minden megérthet? a svédek demokratikus érzületéb?l. Nem csoda, ha ez a mozgalom rendkívül fontos volt Svédország 20. századi történetében, amelyben sokszáz népmozgalom létezett.

Esterházy Péter, Váradi Júlia és Per Olov Enquist

A könyvfesztivál egyik legizgalmasabb találkozóján, amelyen hármasban beszélgettek: Per Olov Enquist, Esterházy Péter és Váradi Júlia. A népszer? magyar író hamar megtalálta a kapcsolódási pontot kett?jük között. A szív segédigéi ugyanis Esterházy anyakönyve 1985-b?l, a két utolsó regénye az apakönyve. Amint a Lewi útja meg Enquist anyakönyve. Látszólag legalábbis. Nem csoda mindenesetre, hogy ez a legszemélyesebb regénye. De ez a személyesség azért rafinált. "A bravúrhoz az is hozzátartozik, hogy nem látszik a bravúr" - állította Esterházy Péter a könyvr?l.  Amint ez az anyakönyv-apakönyv is csak látszólagos kapcsolódási pont. Enquist ugyanis nem ismerte a messze északon él? édesapját. Az édesanyjával n?tt fel, aki tanárn? volt - mint Esterházy Péteré, jegyezzük meg "mellékesen".

Enquist viszont bevallja: jó volt a mamával feln?ni, így nem nehezedett rá semmiféle apai teher. Igaz, volt azért teher gyerekkorában b?ven, hiszen a pünkösdisták tilalmi listáján szerepelt például az alkohol, a színház, a mozi, a tánc...De amint említi: utólag visszatekintve nem bánja, hogy a mozgalom szabályai ennyi mindent tiltottak a pünkösdistáknak. Az tény, hogy a regényben fontos az anya megértése, ám ez sokkal inkább önmaga megértését jelenti. Lám, máris itt a radikálisan eltér? kiindulópont a két író között: amikor Esterházy Péter megírta A szív segédigéit, nem a mamájáról akart írni, nem ?t akarta megérteni, hanem volt egy regénytémája, amelyhez aztán a mama figuráját választotta. Persze, Enquistnél sem egyszer?en a mama volt a lényeg, amint bevallja. "Nem értek mindent most, a regény megírása után sem a mamámról. De többet értek magamból" - szögezi le.

Per Olov Enquist: Lewi útja (Európa Könyvkiadó, 2003, fordította: Kúnos László és Sz?ll?si Adrienne, 633 oldal, 2200 forint)

www.europakiado.hu